Az 1918-ban készült festmény pihenő bányászt ábrázol. A mezítelen felsőtestű bányász a kép előterében egy a mezőn elhelyezett pihenőpad végén üldögél. Jobb könyökével a pad támlájára, bal kezével a munkában rövidre kopott csákányára támaszkodik. A munkásnadrágja övére biztonsági benzinlámpa van akasztva, fején kalapot visel. Fáradt tekintete a távolba réved. Alakjának beállítása egyaránt emlékeztet Constantin Meunier Kohászára és Auguste Rodin Gondolkodójára. A munkától elnyűtt, inas test, a fáradtan elgondolkodó tekintet allegorikus jelentést is hordoz.
Kukán a 20. század első harmadában alkotott. Budapesten, Münchenben, Párizsban tanult. Idehaza Benczúr tanítvány volt. Hosszabb ideig élt Tatabányán, ahol számos bányász témájú képet festett. 1909 óta szerepelt a Műcsarnok kiállításain bányász témájú képeivel, s idővel az akadémikus festészet bányász-specialistája lett.
Szemán