Az 1956-os forradalomban döntő szerepet kaptak a bányavárosok és a bányászok. Az ötvenes években hazánk fő energiaforrása a bányászott szén volt, így a bányászok sztrájkja alapjaiban rengethette meg az ország üzemeinek működését. A bányászok a sztrájkokon kívül is nagy szerepet játszottak a forradalmi eseményekben. Három részes cikksorozatunk időrendben mutatja be a bányászok részvételét a forradalomban és az azt követő eseményekben. (1. rész, 3. rész)
1956. november 4.
Budapestre benyomulnak a szovjet csapatok és megkezdik a forradalom elfojtását. Egyben országszerte kezdetét veszi a megtorlás is.Tatabányát, Komáromot, Esztergomot, Oroszlányt és Tatát körbeveszik a szovjet csapatok.
Szovjet páncélosok Pécsett
Több mint kétszázezren hagyják el az országot, köztük csak novemberben 2782 bányász disszidál, ebből 55 bányamérnök. A megyeszékhelyen lakók a bányászrádióból értesülnek a szovjet invázióról. Bár ez eleinte az utolsó töltényig való kitartásra szólít fel, végül tárgyalások kezdődnek a szovjet katonai vezetőkkel. Miskolcra, Pécsre benyomulnak a szovjet csapatok
Szovjet tankok Miskolcon, az egyetem területén
A komlói radikálisok kísérletet tesznek a szovjet csapatok megállítására. A Béta-aknai rabokat elbocsátják, az őrök fegyvereit átadják a katonai tanácsnak, a bányászok egy részét felfegyverzik. „Szenet adjatok” címmel a Nógrád Népében a munka felvételére szólítják fel a bányászokat.
Szovjet páncélos Tatabányán
November 5.
Hajnalban Pécs-Tettyén szovjet alakulatok megkísérelnek feljutni a Mecsekre, de a felkelők visszaverik a támadást. Végül a szovjetek lezárják a Pécs felől a Mecsekre vezető utakat, majd másnap megkezdik a tisztogatást.
Orosz Barátaink, ne lőjetek! - A forradalmi magyar ifjúság röplapja
Komlón kézifegyverekkel ellenállók veszik fel a harcot a szovjet csapatokkal, 8 forradalmár holtteste marad a helyszínen. Miskolcon a megyei munkástanács kormányhoz tárgyalni induló 12 tagú küldöttségét letartóztatják. Salgótarjánba ellenállás nélkül vonulnak be a szovjetek.
Függősínpálya alatt elhaladó szovjet páncélos
November 6.
Miskolcon a Kádár-kormány támogatására megalakul a megyei Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottság. A bányászok és munkástanácsaik azonban szembeszállnak a megszállókkal és kiszolgálóikkal. Több illegális csoport is szerveződik, hogy szabotázsakciókkal a konszolidációs törekvéseket megakadályozzák. Tevékenységük azonban röplapok terjesztésében merül ki.
A forradalom vívmányai melletti helytállásra felszólító röplap
November 7.
A mecseki felkelők kiépítik a vágotpusztai tábort: a 300-350 főre gyarapodott csapatot szakaszokra osztják, megszervezik az őrszolgálatot, megkezdik a nem katonaviselt fiatalok kiképzését.
November 8.
A szovjet csapatok elfoglalják a kővágószőlősi uránbányákat. Nógrád megyében a Forradalmi Tanács kiadja az Új Úton című megyei lapot, amelyben már a meginduló termelésről írnak egyes bányaüzemekben.
Tiltakozásra buzdító házi készítésű röplap
November 9.
Szovjet csapatok vonulnak be Oroszlányba.
November 10.
A szovjetek második napja lövik a mecseki felkelők feltételezett állásait. A kormány bejelenti a bányászati dolgozók 12 százalékos béremelését.
November 11.
Borsod megyében a bányászat újraindítását nagyban akadályozza, hogy a korábbi bányászalakulatok nagy része elhagyta munkahelyét, a rabokkal pedig sok bányász nem hajlandó együtt dolgozni. Ormosbányán a bányászok éhségsztrájkot kezdenek.
November 12.
Apró Antalt bízzák meg az iparügyek vezetésével, egyben a bányászatot ő felügyeli. Erre azért volt szükség, mert a november 4-én alakult Kádár-kormányban nem osztották ki a bányaügyi tárcát. Szovjet és karhatalmista egységek több ponton támadják a mecseki felkelőket. A rajtaütéseket követően számos felkelő a hazatérés mellett dönt, a csoport létszáma kb. 200 főre apad.
November 13.
Miskolcon és Ózdon nagygyűlést tartanak, ahol a tömeg 16 pontban foglalja össze követeléseit. Eszerint nem ismerik el a Kádár-kormányt, követelik a szovjet csapatok azonnali kivonását, a letartóztatottak szabadon bocsátását, a többpártrendszert és szabad választások megtartását. Követeléseiket azzal juttatják el a kormányhoz, hogy azok nem teljesítése esetén folytatják a sztrájkot.
November 14.
Megkezdődik a munkástanács tagok és sztrájkőrök letartóztatása Komárom megyében, emiatt egyre élesebb tiltakozások fogalmazódnak meg. Elkezdődik a munkabeszüntetés Borsod megye bányáiban, ami napokig tart. Ekkor történik a „Mecseki Láthatatlanok” néven ismertté vált fegyveres ellenállók legnagyobb akciója, a pécsváradi rajtaütés. Szovjet csapatok ismét bevonulnak Salgótarjánba, lefegyverzik a rendőrséget.
Házi készítésű falragasz a forradalom leverését követő időkből
November 15.
Borsod megyében a karhatalom a bányaüzemi nemzetőrség lefegyverzésére tesz kísérletet, kisebb lövöldözés alakul ki.
November 16.
A mecseki felkelők a csoport feloszlatása mellett döntenek. A csoport egy része, 58 ember az emigrálást választja, fegyveresen indulnak el Nyugat felé. A szovjetek az összes Mecsekre vezető utat ellenőrzésük alatt tartják, de a „láthatatlanoknak” sikerül átcsúszniuk a gyűrűn.
November 17.
A pécsi Szénbányászati Tröszt küldöttsége a kormánnyal gazdasági követeléseikről és politikai kérdésekről tárgyal.
November 18.
Nagygyűlést szerveznek Miskolcon, amin részt vesznek a megye bányáinak képviselői. A gyűlésen elhatározzák, hogy a bányák küldötteket küldenek a kormányhoz a szovjet csapatok azonnali kivonásának követelésével.
Tüntetésre hívó, házi készítésű röplap
November 19.
A Pécsi Szénbányászati Tröszt küldöttsége 2 ezres nagygyűlésen számol be a bányászoknak a budapesti tárgyalás eredményéről. A bányászok elhatározzák, hogy amíg jogszabály nem garantálja a sztrájkjogot, addig nem veszik fel a munkát.
November 20.
A Mecsekben befejeződik a fegyveres ellenállás. A Tatabányai Szénbányászati Tröszt munkástanácsa a pécsiekkel, komlóiakkal és közép-dunántúliakkal egyeztetve kidolgozza a Kádár-kormány elé terjesztendő követeléseiket. A bányászsztrájk folytatódik.
Cikkünk 1956 további eseményeivel erre folytatódik.
