Az 1956-os forradalomban döntő szerepet kaptak a bányavárosok és a bányászok. Az ötvenes években hazánk fő energiaforrása a bányászott szén volt, így a bányászok sztrájkja alapjaiban rengethette meg az ország üzemeinek működését. A bányászok a sztrájkokon kívül is nagy szerepet játszottak a forradalmi eseményekben. Három részes cikksorozatunk időrendben mutatja be a bányászok részvételét a forradalomban és az azt követő eseményekben. (1. rész, 2. rész)
1956. november 20.
A Mecsekben befejeződik a fegyveres ellenállás. A Tatabányai Szénbányászati Tröszt munkástanácsa a pécsiekkel, komlóiakkal és közép-dunántúliakkal egyeztetve kidolgozza a Kádár-kormány elé terjesztendő követeléseiket. A bányászsztrájk folytatódik.
November 21.
A széntermelés fokozására egyre több felhívás jelenik meg. December 2-re „becsületműszakot” hirdetnek, de a munkamorált nagymértékben rombolja, hogy a bányászok vezetőit egymás után tartóztatják le.
A kormány széntermelésre buzdító felhívása
November 22.
Pécsett a szénhiány miatt korlátozni kell a villamosenergia-fogyasztást. A „Mecseki Láthatatlanok” maradéka, 42 fegyveres Barcs közelében átlépi a magyar-jugoszláv határt, ahol menekülttáborba kerülnek.
November 23.
A Baranya Megyei Központi Munkástanács küldöttei Dobrovics Emil vezetésével követeléseket küld a megyei tanácshoz, majd a megyei rendőrkapitányságra. Dobrovicsot letartóztatják és december 15-ig fogva tartják. Emiatt a megyei munkástanács általános sztrájkot hirdet, amely kisebb megszakításokkal december 23-ig tart.
November 28.
A tatabányai és dorogi üzemekben folytatódik a sztrájk. Munkásgyűlést tartanak a XI-es aknánál. A kormánnyal vagy Kádárral való tárgyalás kieszközölését és a karhatalom kompromittáló személyektől való megtisztítását követelik.
November 29.
Pécsett éhségsztrájkot szerveznek Dobrovics Emilnek, a megyei munkástanács egyik vezetőjének letartóztatása miatt. A sztrájk központja a Széchenyi-akna. Összesen mintegy 300-400 bányász vesz benne részt.
November 30.
Katonai helikopterrel Tatabányára érkezik Kádár János, aki a Tatabányai Szénbányászati Tröszt munkástanácsával ül le tárgyalni. A tárgyalás gyakorlatilag eredménytelen, Kádár elutasítja a politikai követelések teljesítését, a munkástanács pedig fenntartja azokat. Ugyanakkor valószínűleg ennek a tárgyalásnak volt hatása arra a kormányhatározatra, amely a bányászok fizetését átlag 20-30 százalékkal emelte.
December 1.
A pécsbányatelepi bányászok éhségsztrájkja eredménytelenül ér véget.
December 3.
Kormányhatározat születik a bányászok kiemelt bérezéséről. Pécsett befejeződik a sztrájk.
A bányászok rendkívüli bérezésének bejelentése
December 5-6-7.
A kormány határozatot hoz a forradalmi bizottságok megszüntetéséről. Az intézkedés elleni tiltakozásokat megtorolják. Letartóztatják a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium munkástanácsának vezetőit, illetve a Nagybudapesti Munkástanácsba beválasztott hat bányamérnököt. A hírre sztrájkok és tiltakozások szerveződnek. Komárom-Esztergom megye bányaüzemei sztrájkba lépnek és csak december 12. után indul úja a munka. Tatabányán körülbelül 1500-an tüntetnek a megyei pártbizottság előtt: a karhatalom leszerelését, a helyi rádió vezetőinek leváltását követelik. A tömeget hazatérésre felszólító karhatalmistát megverik. Oroszlányban szintén tiltakozó sztrájkot szerveznek.
December 8.
A tatabányai tüntetéseket követően megkezdődnek a letartóztatások. A Komárom Megyei Központi Munkástanács szolidaritását fejezi ki a bányászokkal, és kijelenti hogy amennyiben a bányászok követelései nem teljesülnek, leáll a többi üzem is a megyében. A tatabányai VI-os telepen a sorozatos letartóztatások hatására rendszeres őrséget szerveznek, hogy megvédhessék magukat. Az eleinte csak passzív ellenállásra szerveződött mozgalomból estére fegyveres ellenállás lesz.
Salgótarjánban a karhatalmisták egy alakulata röplapterjesztés vádjával letartóztat két munkástanácstagot. Délelőtt a kisterenyei és a szorospataki bányászok elindulnak Salgótarjánba, hogy kiszabadítsák a letartóztatottakat. Délelőtt 11 órára 3-4000 fős tömeg követeli a szabadon bocsátásukat a megyei tanács épülete előtt. Szemben velük három szovjet harckocsi mellett 80-100 karhatalmista áll. A pattanásig feszült helyzetben robban ki az öldöklés, a karhatalmisták, a szovjet katonák és a rendőrök lövései miatt összesen 47-en halnak meg. A mai adatok szerint 12 bányász áldozata volt annak a sortűznek, amelyben a lövéseket leadó karhatalmisták között is voltak bányászok. A tragikus sortűz után a szovjet katonai parancsnok feloszlatja a Megyei Munástanácsot és kijárási tilalmat rendel el. Megkezdődik a forradalom vezetőinek letartóztatása. Ezen a napon tartják a Nagybudapesti Központi Munkástanács utolsó ülését, ahol a salgótarjáni vérengzés hírére a Munkástanács az egész országban és mindenre kiterjedően elrendeli a 48 órás általános sztrájkot.
December 9.
A tatabányai VI-os telepen az ellenálló csapat létszáma egyre növekszik. Az MSZMP Nógrád Megyei Ideiglenes Intézőbizottség aktívaülésén a december 8-i történteket „az ellenforradalmi elemek tudatosan előkészített provokációja”-ként értékelik.
Pufajkásokat népszerűsítő plakát 1956 decemberéből
December 20.
Több Duna menti üzem áll energiahiány miatt. Budapesten fegyver és lőszerrejtegetés vádjával kivégzik a forradalmat követő megtorlás részeként másodikként halálra ítélt Minczér József nemzetőrt, a csolnoki bányaüzem csillését.
December végére megindul a bányakárok részleges felszámolása, ezzel egyidőben számos, a forradalomban aktív szerepet vállalt szakembert letartóztatnak, eltávolítanak.
December 30.
Tatabányán letartóztatják a forradalom vezetőit. Ezzel a hatalom lefejezte a legerősebb és legaktívabb tröszti munkástanácsot.
1957. januártól
Néhol belső vizsgálat keretében, de többnyire anélkül bocsátják el a bányaüzem forradalmi események legaktívabb résztvevőit. Számos érintett bányász, főként a fiatalabbak, önként távozik és az ország távolabbi vidékein próbál szerencsét, ahol a politikai nyomozók nem egy esetben csak egy év múlva akadnak rájuk.
Megalakul a Bánya- és Energiaügyi Minisztériumot felváltó Nehézipari Minisztérium.
"Több szenet" c. országosan terjesztett plakát 1957-ből
Január 22.
Törvényerejű rendeletek jelennek meg a gyorsított büntetőeljárásról és a száz főnél több dolgozót foglalkoztató üzemek közérdekű üzemmé nyilvánításáról, amelyre kiterjed a statárium hatálya. Ennek megfelelően a bányákban januártól elkövetett szabotázs vagy annak minősített cselekmények vélt vagy valós elkövetőit statáriális keretek között ítélhetik akár halálra is.
Február 18.
Törvényerejű rendelet születik a Munkásőrség felállításáról.
A Munkásőrség demonstratív bemutatkozása
Március 14.
Ártatlanul letartóztatják Varga Gusztávot, a csingervölgyi bánya főmérnökét, akit a kihallgatások során olyan súlyosan bántalmaznak, hogy a fogdában belehal sérüléseibe.
Április
Az ÁVH helyére lépő politikai nyomozó osztályok szervezettsége áprilisra ér el olyan szintet, hogy üzemi szinten is megkezdhetik a forradalmi események feltárását. Az újjászervezett ügynökhálózat segítségével augusztus végére rekonstruálni tudják a munkástanácsok tevékenységét, amivel már a „kis bűnösökhöz” is eljuthatnak.
Karhatalmisták hallgatnak ki civileket
Április 23.
Fehér Lajos szénkormánybiztos jelentése szerint sikerült helyreállítani a széntermelést.
Július 20.
Kivégzik a miskolci népítéletben való részvételért elítélt Balázs Géza, Nagy Zoltán, Szász Zoltán és G. Tóth László bányászokat.
Augusztus 3.
Elrendelik a munkaversenyeket, az élüzem cím és a vörös vándorzászló visszaállítását.
Október 22-23.
A BM összes szerveinél és a Munkásőrségnél fokozott készültséget rendelnek el. A bányaüzemeknél is fokozott készültségbe helyezik az üzemőrségeket. A forradalom első évfordulóján hatalmas hatósági előkészületekkel megakadályozzák tömegdemonstrációk kialakulását.
November 29
Kivégzik a „Bányász per”-ben halálra ítélt „bányász brigád” három tagját, Czimer Tibort, Laurinyecz Andrást és Rusznyák Lászlót.
Bányászokhoz c. röplap 1957-ből
1958.
Október 24.
Kivégzik Zódor János vájárt, aki a forradalom idején a VIII. kerületben harcolt felkelőként. Novemberben kivégzik a Köztársaság tériek perében halálra ítélt Galgóczi Zoltán és Nagy József bányászokat.
Termelésre serkentő plakát 1958-ból
1959.
Február 3.
Kivégzik a Baross téren harcolt Garamszegi Alfréd bauxitbányászt.
Március 25.
A pusztavámi bányánál történt szabotázs – ezért ellenforradalminak minősülő – cselekményekben való részvétel vádjával Budapesten kivégzik Erdélyi Gyula bányászt.
Április 3.
Részleges amnesztiát hirdetnek a 2 évnél nem hosszabb időre elítéltek rézére. Az amnesztiarendelet azonban nem befolyásolja a megtorlást, a perek folytatódnak.
Április 15.
Kivégzik Nagy József bányászt, a Széna téri felkelőcsoport egyik tagját.
Május 6.
Kivégzik Kolonics János vájárt, a Széna téri felkelőcsoport egykori tagját.
November 28.
Kivégzik Futó János bányászt, a Thököly úti felkelőcsoport tagját.
A budapesti Széna tér a forradalom napjaiban
1963.
Március 21.
Kádár János az Országgyűlésben kihirdeti az általános amnesztiát. A közkegyelem nem terjed ki azokra a felkelőkre, akiket gyilkosság vádjával ítéltek el, akiket hűtlenség miatt ítéltek el, és a visszaesőkre.
