A bányászbárd nagyon ritka tárgytípus a hazai bányászatban. A szászországi bányavidékeken gyakorinak tekinthető díszfegyvert csak ritkán alkalmazták a magyar bányászatban. Ezen ritka darabok egyike a Svaiczer-bárd. A bárdot – a nyél latin nyelvű felirata szerint – V. Ferdinánd adományozta Svaiczer Gábor selmeci főkamara grófnak. Ez 1839-ben történt abból az alkalomból, hogy elkezdték a Svacizer által tervezett körmöcbányai Ferdinand altáró kihajtási munkálatait.

Svaizer Gábor a 19. századi magyar ércbányászt egyik legeredményesebb irányítója volt.

A bárd különleges bányász díszjelvény, mely az ércszállítmányokat kísérő őrök bárdjából fejlődött ki. A Svaiczernek adományozott bárd – bár rendkívül díszes darab - valószínűleg Szászországban készült. Erre utal a feketére festett nyélen felvonuló bányászok szász egyenruhája és jelvényei. A darabot különlegessé teszi a bányászbárdok között, hogy lapján díszítő vésetek láthatók, és a nyelén parádézó bányászmenet, a „szalamander”látható.

A bárd lapjának két oldalán bányász és kohász munkát bemutató véseteket találunk. A bányász oldalon aknaház, lójárgány, s a bányában dolgozók figurái figyelhetők meg. Német felirata: „So lang der Bergmann sich mit seinem Schlägel nährt” (Amíg a bányász magát kalapácsával eltartja…) A kohász oldalon ércpörkölő, olvasztó és leűző kemencék, valamint köröttük dolgozó kohászok tűnnek fel. Német felirata: „Ist auch dem Hüttenmann dabei sein Brod bescheert”(addig a kohász is megkeresi kenyerét.)

A fa nyél fémmel fedett végére oroszlánfejet forrasztottak szájából kilógó lánccal, melyen egy vasmacska és az ahhoz rögzített ék-kalapács bányászjelvény függ. A bevésett latin felirat a következő: Ferdinandus / Imp. et Rex / Gabrieli Svaiczer / supr. Cam. Comiti (Ferdinánd császár és király Svaiczer Gábor főkamaragrófnak)

Szemán