Az 1956-os forradalomban döntő szerepet kaptak a bányavárosok és a bányászok. Az ötvenes években hazánk fő energiaforrása a bányászott szén volt, így a bányászok sztrájkja alapjaiban rengethette meg az ország üzemeinek működését. A bányászok a sztrájkokon kívül is nagy szerepet játszottak a forradalmi eseményekben. Három részes cikksorozatunk időrendben mutatja be a bányászok részvételét a forradalomban és az azt követő eseményekben. (2. rész, 3. rész)

1956. október 23.

Az országban több helyütt nagygyűlést tartanak az esti órákban a MEFESZ helyi szervezetei, ahol felolvassák követeléseiket. Ezek a követelések nagyban hozzájárulnak a forradalom politikai arculatához. Független, semleges, demokratikus Magyarországot, a szovjet csapatok kivonását követelik.

Október 24. 

A bányavidékeken még mindenütt rendben felveszik a munkát. A megyei lapok és a rádió arról számolnak be, hogy a sztrájkra buzdítókkal szemben a bányászok nem engednek a fasiszta provokációnak. Ugyanakkor Komárom megyében, Csolnokon az ott bányamunkát végző rabok beszüntetik a munkát és szabadon bocsátásukat követelik. Pécsett elkezdődik a vállalati munkástanácsok megalakulása: ezen a napon alakul munkástanács a Pécsi Szénbányászati Trösztnél.

Október 25.

Az esztergomi Bányagépészeti Technikum diákjai leverik a városházáról a vörös csillagot. A csolnoki rabtáborban folytatódik a sztrájk. Ajkán az esti órákban tüntetést szerveznek, amelyhez csatlakoznak a műszakról feljövő bányászok is. Pécsett is tüntetnek, és a demonstrációhoz az uránbányászok is csatlakoznak: a növekvő tömeg a helyi ÁVH ellen nyomul. Miskolcon megalakul a városi sztrájkbizottság, amely megyei munkástanáccsá alakul. Utóbbi határozatot hoz arról, hogy a bányák nem vehetnek részt a sztrájkban. 

Tüntetés Miskolcon, 1956. okt. 25. 

Október 26.

Dorogon leáll a bánya, az erőmű kivételével minden üzem sztrájkol. A bányászati munkára kivezényelt katonák a bányászokkal együtt Esztergomban tüntetnek.

Tatabányán budapesti fiatalok röplapokat szórnak a bányánál, letartóztatja őket a rendőrség. Többek között az ő szabadon bocsátásukat követelik az egyre nagyobb számú tüntetők. Tüntetők jelennek meg a X. aknai rabtábornál is, ahol a rabokat szabadon bocsátják. A tüntetők egy része felfegyverkezve Budapest felé indul gépkocsikon. A konvojt Budakeszinél katonák próbálják megállítani, több halálos áldozattal. A Budapestre jutók közül sokan a Széna téri felkelőcsoporthoz csatlakoznak. 

Oroszlányban a rabtáborban a rabok megtagadják a munkát és megpróbálnak kitörni, ám az őrség közéjük lövet - az eredmény három halálos áldozat. Az események hatására tüntetés szerveződik, ami a XVIII. aknához vonul. A rabokat végül kiengedik. Pécsett a pécsbányatelepi munkástanács a szovjet csapatok kivonását követeli.

A pécsbányai munkástanács követelései és Nagy Imre rádióüzenete a pécsi bányászoknak

A komlói munkástanácsot újraválasztják. Sor kerül az első nagyszabású tömegmegmozdulásra: a rendőrség könnygázt vet be a kövekkel, téglákkal dobálózó tüntetők ellen - egy vájár meghal. A Béta-aknán dolgozó politikai foglyok kiszabadítását a katonaság segítségével megakadályozzák. 

Miskolcról különféle útvonalakon fiatalok indulnak Budapestre – közülük többet a munkástanács beavatkozása ellenére letartóztatnak. Ennek hírére a megyei rendőrkapitányság előtt tömeg gyűlik össze, bár a fiatalokat addigra kiengedik a börtönből. A tömeg azonban nem hisz a rendőri tájékoztatásnak, nekilódul a bejáratnak, és az ott lévő őr riasztólövését a többiek tűzparancsnak értelmezve lőnek. A sortűznek 16 halálos áldozata van. 

Lincselés a Zenelapota előtt Miskolcon 1956. okt. 26. 

Ormosbányán megalakul az Ideiglenes Munkástanács: követeléseik előterjesztésére Miskolcra küldöttséget indítanak. Amikor elterjed a híre, hogy Miskolcon letartóztatások voltak, valamennyien elindulnak Miskolcra különvonattal. Útközben csatlakoznak a rudabányai bányászok is. Miskolcon értesülnek a sortűzről, ezért az ÁVH Zsolnai kapuban lévő főosztálya felé indulnak. Mire az első bányászok megérkeznek, már megtörténik az első lincselés: Gáti Gyula őrnagyot súlyosan bántalmazzák, élettelen testét a Zenepalota előtti szovjet emlékműre akasztják. A bányászokkal megerősödött tömeg betöri az épület kapuit. A bányászok átkutatják az épületet, de nem találják a letartóztatott diákokat. A tévedést belátva a még ott lévő rendőrtiszteket próbálják menteni: bányászruhába öltöztetik őket, majd gépkocsival a feldühödött tömeg elől a megyei börtön falai mögé mentik át őket.

Október 27.

Tatabányán megalakul a forradalmi tanács, amelynek központja a bányászrádióban van. Solymos Mihály főmérnők rendelkezésére a trösztnél felmérik a szénszükségleteket. Több hazai bányavárosban folytatódnak a tüntetések, sorra alakulnak a forradalmi szervek az egyes bányaüzemeknél. Salgótarjánban a tüntető tömeg ledönti a szovjet emlékművet.

A szovjet emlékmű ledöntése Salgótarjánban

Október 28.

Tatabányán az üzemek ideiglenes munkástanácsai 16 pontos követeléscsomagot fogalmaznak meg. Csolnokon a rabok ígéretet kapnak szabadon bocsátásukra. Gál István, a tatabányai trösztigazgató a minimális ellátás érdekében munkára szólítja fel a bányászokat. A felszólításokat röplapokon, helikopterről szórják le. Az akció miatt letartóztatják, majd Solymos közeműködésére kiengedik. A bányászok ragaszkodnak ahhoz, hogy a munka felvételének feltétele a 16 pont teljesítése, amelyet eljuttatnak a kormányhoz, addig csak a legszükségesebb mennyiségű szenet hajlandóak kitermelni.

A termelés visszaesése miatt a Borsodi Rádión keresztül a megyei munkástanács is felhívással fordul a bányászokhoz, hangsúlyozva, hogy az ellátás biztonsága érdekében az általános sztrájk nem vonatkozik a bányászokra. Ennek hatására nő a termelés.

Október 29.

Csolnokon megkezdődik a rabok szabadon bocsátása. Radikális borsodi-ormosbányai bányászokból álló küldöttség indul Nyíregyházára, Hatvanba és Debrecenbe, hogy ott meggyőződjenek arról, hogy a szovjet csapatok valóban kivonultak-e az országból. 

Október 30.

Üzemi értekezletet tartanak a széntermelés újraindításáról a Tatabányai Szénbányászati Trösztben. Megállapodnak a munka részleges felvételéről, fenntartva azonban a teljes leállás lehetőségét, ha a kormány nem teljesíti a követeléseiket. Salgótarjánban megalakítják a Nógrád Megyei Nemzeti Bizottságot, amely dönt az általános sztrájk meghirdetéséről.

Október 31.

A pécsi munkástanácsok közös nagygyűlésén egyeztetnek a szükséges szénmennyiség biztonságáról. Döntésük értelmében a szovjet csapatok kivonásáig csak a kórházak és a lakosság, illetve szükség esetén a fővárosi rászorulók számára termelnek szenet. Az aknák és kolóniák védelmében követelés fogalmazódik meg a „bányász század” vagy más néven munkászászlóalj felállítására. 100-150 bányászt fel is fegyvereznek.

A Pécsvidéki Bányász Szövetség Budapest lakóinak címzett röplapja

A Nógrád Népe közli a sztrájk beszüntetésének feltételeit: eszerint Nógrád megye addig sztrájkol, amíg az orosz csapatok el nem hagyják az országot.

Tatai, Dorogi, Tokodi bányászok sztrájkra szólító röplapja

November 1.

Kádár János bejelenti az MDP megszűnését, az MSZMP megalakulását.

November 2.

Tatabányán megkezdődik a széntermelés normalizálása, a dorogi munkástanács is határozatot hoz a sztrájk befejezéséről. A Borsod Megyei Munkástanács bizalmat szavaz a kormánynak, határozatot hoznak a munka november 5-től való felvételéről.

November 3.

A tokod-altárói munkástanács bejelenti a sztrájk befejezését. Több munkástanács a részleges sztrájk fenntartása mellett dönt. Megalakul a Munkás-Paraszt Forradalmi Kormány, amely a Szovjetunióhoz fordul segítségért.

November 4.

Budapestre benyomulnak a szovjet csapatok és megkezdik a forradalom elfojtását. Egyben országszerte kezdetét veszi a megtorlás is.

Fegyveres felkelők Budapesten a körúton

Cikkünk 2. részét itt olvashatja.