Új kiállításunk anyagához kerestem érdekességeket, amikor a Soproni Szemle 1960. évfolyamának Helytörténeti adattárában - váratlan ajándékként - rátaláltam Ady Endre soproni kapcsolatinak nyomában címmel Zakar János írására.

Ebből idézek néhány bekezdést a 100 éve elhunyt költő emlékére.

„ .. A selmeci Bányászati és Erdészeti Akadémiának 1892. évi iktatókönyvében, május 13-i kelettel az  569-es iktatószám alatt a következő bejegyzés olvasható: Ady Endre debreceni joghallgató bányahatósági ösztöndíj elnyerése iránt tudakozódik.

Ady Endre levelét az iktatókönyv szerint Pauer János akadémiai titkárnak, rendkívüli tanárnak adták ki elintézésre, aki másnap (!) május 14-én elküldte választ:  a bejegyzés tanúsága szerint a címzett „hátiratilag értesítve”  lett. Az eredeti levél hátoldalára írták tehát a választ és az küldték vissza a feladónak. Magáról a válaszról kellett, hogy készüljön másolat, az azonban az irattár viszontagságos éviben eltűnt. Az elveszett válaszlevél tartalma kevésé izgalmas, hisz az nagy valószínűséggel egy szokásos tájékoztató irat volt a megpályázható ösztöndíjakról, s azok elnyerésének feltételeiről.

Persze nem a válaszlevél, hanem Ady levele lett volna izgalmas: abban talán lett volna utalás Ady selmeci szándékairól. Így, a takarékos megoldás miatt mi kevesebbek lettünk egy Ady dokumentummal, s arra a kérdésre, hogy miért szánta rá magát tájékozódó levél megírására Ady, már csak találgatásokkal válaszolhatunk.

Nagyon valószínű, hogy szülei anyagi helyzetén szeretett volna könnyíteni, akiknek súlyos terhet jelentett a két fiú egyetemen való taníttatása. Talán így juthatott arra a gondolatra, hogy elmegy Selmecre bányászhallgatónak ösztöndíjért, támogatásért. Arra nincs adat, hogy a levelezés folytatódott volna. Nagyon valószínű, hogy a bányamérnöki pálya iránt vonzalmat nem érző Ady a feltételek ismeretében elejtette az ötletét.  

Im: Zakar János : Ady Endre soproni kapcsolatainak nyomában. Soproni Szemle. 1960/ 2. 152-154.p.