Az 1750-es években, Körmöcbányán Mária Teréziának szánt ajándékból, a Bányahegynek nevezett asztali díszből sokat megérthetünk a 18. század bányászatának technikai megoldásairól.
Az ásványokból, ércekből "összerakott" 30 cm magas "hegyen" ezüst ötvösmunkaként megfigyelhetőek a korabeli bányák jellegzetes technikai megoldásai: a lójárgány, tereprudazatos szivattyú és a függőleges aknaszállítás különféle formái.
Ha figyelmesek vagyunk, felfedezhetjük a klopacskát, vagy ahogy magyarul hívjuk, a lármafát is. Ez utóbbival jelezték a műszak kezdetét, végét, de azt is, ha valami rendkívüli esemény, szerencsétlenség történt a bányában.
A mai napig ennek a hangjával búcsúztatják a bányászokat a temetéseken.
