Történetek  a magyar bányászatról.

A 2000-ben megnyílt  állandó kiállításaink között volt egy, melyben kísérletet tettünk arra, hogy a ránk maradt tárgyak, dokumentumok segítségével bemutassuk:  mi volt a magyar bányászat története,  s ezt szó szerint értettük. Egy -  két évezredet átfogó - időfolyam bányászathoz kapcsolódó, vagy kapcsolható történéseit mutattuk be  kronologikus sorrendben úgy, hogy a  kiállítás fejezetei  többféle nézőpontot kínáljanak fel.  Egy-egy fejezet blokkjait, mint a láncszemeket kapcsoltuk egymáshoz: s voltak  olyan témák, melyeket - más és más szempontokat előtérbe helyezve - többször is fókuszba helyeztünk. Van például  egy termünk, melyben –  külön vitrinekben -  ércbányászatunk három, egymáshoz szorosan kapcsolódó, de  önmagában is kiemelkedő jelentőségű  történetet mutatjuk meg.

 Selmecbánya, a Bányavárosi Szövetségek, illetve  a Fuggerek és Thurzók bányászatának története szimbolizálja mindazt, ami miatt valóban európai jelentősége volt a magyar korona ércbányászatának

 „Isten földi paradicsoma” így jellemezte a 12. században egy utazó a magyar királyág földjét, a látszólag korlátlan gazdagság azonban már a török uralom alatt fogyni látszott.  Átalakult a világ, a nagy földrajzi felfedezések nyomán Európába beáramló nemesérc átrendezte a piacot. A magyar kincstár folyamatos jövedelemtermelő iparága már kevésbé lett hangsúlyos, s egyre több technológiai nehézséggel is küzdött . Az ipari forradalom pedig alapvetően változtatta meg a világot:  bányászatunk hangsúlyai eltolódtak.  A struktúra végleges kereteit  az I. Világháborút lezáró béke  szabta meg. Újra kellett mindent pozícionálni.  

A legújabb kori magyar bányászat heroikus évtizede volt a „vas-és acél országának” évtizede.  Hősök és áldozatok, sztahanovisták és koncepciós perek: egyként jellemzőek voltak erre a korra.     

Kiállításunk utolsó blokkja a bányák bezárását  tényszerűen rögzíti, de bemutatja azt a politikai egymásnak feszülést is, mely e témában az elmúlt évtizedekben fel-fel lángolt. (Sajnos a magyar bányászat sorsát illetően eredménytelenül).

 Az épület adottságai egyébként megszabták lehetőségeinket:  három, egymást követő szoba, alig 80m² terület, szűkös tér  ez egy  olyan iparág történetnek bemutatására, melynek nemcsak kontinentális jelentőségű évszázadai, de kevésbé diadalmas közelmúltja is volt. Reményeink szerint az  eredeti tárgyakkal, dokumentumokkal és  értelmezéseinkkel sikerül legalább megsejtetni: milyen hihetetlenül gazdag ez a történet.