Egy évszázados múltú palota helyreállítása a műemléki ügyekben jártas szakemberek számára is nagy, éveken át tartó szép feladat. A mi épületünk rekonstrukciójának folyamatában nehezítő elem volt, hogy ez egy olyan múzeum elhelyezését kellett, hogy szolgálja, melynek tárgyanyaga, tematikája „kilógott” a főúri enteriőrök keretei közül. A munkák legnagyobb részét Molnár László - aki 1975-től volt intézményünk igazgatója – irányította, képviselve a bányászati muzeológia érdekeit. A Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat című folyóiratának 1983/9. számában foglalta össze az épület felújításának, részbeni átalakításának folyamatát. Az ő írásából készült az alább olvasható összefoglalónk.
A múzeum épülete az 1960-as évek végére nagymértékben elhasználódott. Ennek oka elsősorban az volt, 1957-től mindig csak a legszükségesebb karbantartást és korszerűsítést végezték el. Csak a három iroda és a gondnoki lakás volt fűthető. A középkori pincerész feltáratlan maradt, a földszinti helyiségek a szigetelés hiánya miatt nedvesedtek.A Bástyakert is csak részben volt látogatható. Bár 1967-ben volt egy renoválás, 1972. áprilisára olyan állapotok alakultak ki, hogy le kellett bontani a kiállítást, a múzeum gyűjteményét a város által biztosított pincékbe, raktárakban helyezték el.
A gondok megoldására lehetőséget teremtett, hogy 1969-ben egy kormányhatározat jelent meg a soproni műemléki belváros teljes rekonstrukciójára. Ebbe a körbe beletartozott a múzeum épülete is. A múzeum épületének első rekonstrukciós terv változatát Dr. Gyulay Zoltán bányamérnök, egyetemi tanár, a múzeum 1971-ben kinevezett igazgatója az Országos Műemléki Felügyelettel együtt dolgozta ki. A tervek tartalma az évek során sokat változott, de ebben az első tervben is már kihangsúlyozták a műemlékvédelem szakemberei: az épület védett, tehát minden változás, változtatást csak ennek a tiszteletben tartásával lehet megvalósítani.
1973-ban a Nehézipari Minisztérium és a Bányászati Kutató Intézet közös előterjesztésére létrejött a bányászati múzeum bizottság azzal a céllal, hogy más, kisebb volumenű fejlesztések mellett a Központi Bányászati Múzeum épületének rekonstrukciójával együtt járó feladatokat koordinálja. A bizottság alakuló ülésén megállapodás született a résztvevő bányászati vállalatok igazgatói, a minisztérium és a múzeum vezetői között, hogy a munkálatok anyagi feltételeit a magyar bányászat biztosítja. Állták a szavukat, példamutató nagyvonalúsággal finanszírozták az épület felújítását, a múzeum újranyitását. Az összefogást a múzeum homlokzatán elhelyezett emléktábla is őrzi. Köszönjük.
1973.és 1979. között 17 alkalommal ülésezett a bizottság: biztos háttért jelentve a bányászati muzeológia elvárásainak, melyek gyakran ütköztek a műemléki szempontokkal. Így, utólag nézve jó kompromisszumok születtek ezekből a vitákból: az épület műemléki szempontból parádésra sikerült, s nem mellesleg múzeumi célokra is használható tereket kaptunk.