Az alábbiakban Faller igazgató úr egy, a Bányászati Lapok 1958/4. számában megjelent ismertetőjére támaszkodva rövid összefoglalót olvashatnak az az 1957-ben megnyílt állandó kiállításról.
A múzeum alapítójának, szellemi atyjának az ismertetője megkerülhetetlen, s tanúságos. A múzeum első állandó kiállítása sok tekintetben számunkra is meghatározó. A kiállítás alkotói ugyanazt a cél tűzték ki maguk elé, mint mi, évtizedekkel később. Nevezetesen, hogy bemutassunk az - évszázadokon át európai jelentőségű - iparág, a magyar bányászat történetét.
Bátor tette volt az akkori kiállítás megrendezőinek (pontosabban Faller Jenőnek), hogy a közép-és koraújkori magyar bányászat európai jelentőségét nem hallgatta el. Tette azt egy olyan helyzetben, amikor nagyon érzékeny téma volt az elcsatolt bányák, bányavidékek emlegetése. Csehszlovákia, Románia akkortájt büszkén emlegette az ősi szlovák, s román bányák emlékeit, beszélt azok jelentőségéről. Ha lehántjuk az akkori magyar politika által preferált Habsburg-ellenes szlogeneket, a kapitalizmus kötelező ostorozását, akkor egy jól végiggondolt, tartalmas mondandója volt a kiállításnak.
Visszatekintésünknek az (is) a célja, hogy ne egyfajta fejlődési folyamatként gondoljanak az intézmény elmúlt évtizedeire. Nem hiszünk abban, hogy a dolgok változása természetesen a dolgok jobb minőségét is hozza magával. Az 1957-ben megnyílt kiállításon számos olyan tárgyat láthattak a nézők, melyek a mostani állandó kiállításunknak is kiemelt darabjai. (És számosat nem ). Más volt az épületünk állapota, a kiállítás rendezés gyakorlata, s mást gondoltak a múzeumról, mint intézményről, mást a kiállításról, mint műfajról.
A kiállításba lépőket két olyan, nagyméretű falfestmény fogadta, melyek jelenetei pontosan jelezték: a múzeum történeti korokban gondolkodik. Az Ágoston Ernő és Sterbenz Károly által festett faliképek közül a nagyterem és az előtér képeit eltávolították az épület műemléki rekonstrukciója folyamatában. Archív fotók őrizték meg ezeket a képeket: Az előtéri falfestményen a bányászat olyan, évszázadokon át használt munkamódszereit, szerszámait láthatták, mint a varázsvesszővel való kutatás, a tűzvetéssel, az ékkel, kalapáccsal való fejtésmódok. A z önálló képekből álló előtéri falfestményen három, a bányászattörténet szempontjából jelentős eseménynek állított emléke: 1245. az un. Selmeci Jogkönyv”amely tulajdonképp Selmec város alapításának írásos emléke, melyben rögzítették az oda betelepülő bányászok jogait – ilyen értelemben valóban egy „bányajog”, ha nem is terjedt ki az akkori magyar királyság területére. ( Igaz, példa volt, több helyen is alkalmazták). Az 1525-26-os dátummal jelzett esemény a Thurzó-Fugger rézbányákhoz kapcsolódott. Jelentős bányász zendülés volt a munkakörülmények miatt - elsősorban Besztercebánya környékén-, amelyet szó szerint vérbe fojtottak. 1573-as dátum a Miksa-féle , az egész birodalomra kiterjedő bányarendtartás dátuma, melyet a magyar királyság területén is bevezettek. Ez volt - a szó mai értelmében –vehető bányatörvény.
A mai nagyteremben egy közel 10 méter hosszú és 1, 6 méter széles falfestményen a modern bányászat építményeit: aknatornyokat, külszíni fejtést, szállító berendezéseket láthatott az érdeklődő.
Nos, ezek ma már nem láthatók. Maradtak viszont a tárgyak. A teljesség igénye nélkül az akkor – és most is – látható tárgyak: bányászpalackok, transzmutációs ( un. úrvölgyi) edények, színes, bányászegyenruhás kisméretű faszobrok. Ma is láthatók - viszont ma már működés közben - az akkor kiállított modellek: a váltóvízikerekes aknaszállítógép, a nyilas érczúzó, az első hazai szkipakna. Voltak vitrinek a bányászviseleteknek. Külön szobába kerültek bemutatásra a brennbegi, illetve a tatabánya- dorogi szénbányászat tárgyi emlékei. Tematikus blokkokban mutatták be a világítás, a bányamentés eszközeit, a bányamérő műszerek. Hasonlóan a mostani kiállításhoz az akkoriban is bemehetett a látogató 1:1 kivitelű, a korra jellemző bányaterek rekonstrukciójába.
Volt egy, kizárólag a kőolaj keletkezésével, annak bányászatával foglalkozó része a kiállításnak, ez 2000-ben került ki a mi kiállításaink közül, az anyaga a témában kompetens Magyar Olaj és Gázipari Múzeumhoz került.
