Az ágfalvi Szent György templom 

Ágfalván az első, írásos emlékű templomról egy 1265-ös összeírás számol be. A templom a korabeli topográfia szerint a falun kívül épült. A korábban a borsmonostori apátság tulajdonában lévő települést Sopron város a 14. század végén vásárolta meg az Agendorfer családtól, így az 1848-ig egyike lett a város jobbágyfalvainak.   

1552-től protestáns lelkésze volt a településnek. 1608-ban a város adománnyal segítette a templom javítását. 1673-ban megszűnt a protestáns istentisztelet, a következő évben már püspöki látogatásról szólnak a feljegyzések, leírva a templom belsejét: egy oltár, szószék, és boltozott szentély szolgálta a híveket, a harang a parókia mellett volt a falba erősítve.

Az 1680-as feljegyzések szerint felépült a kőtorony is a templom mellé. 1683-ban a becsapó török hadak kárt tettek a berendezésben.   

A régi templomot 1789-ben bontották le, és kezdtek el újat építeni a  falu szélén álló Szent Antal kápolna átépítésével. A mai egyhajós, későbarokk templom mellékoltára volt a Szent Antal kápolna oltára.

A ma hallható haragot 1827-ben a soproni Seltenhoffer műhely öntötte.

Az ágfalvi templom  és a brennbergi bányászok 

A magyar kőszénbányászat első bányaüzemét 1759-ben kezdték el  művelni Sopron város erdeiben. A később Brennbergbányának nevezett településre szakképzett német s morva származású bányászokat telepítettek.   

Az itt letelepült bányászokról az első magyar nyelvű adatot 1774-ből olvashatjuk: „ kilentz rendes bányászok dolgoznak most egy Hutmann és egy Vorweser alatt, akik mindannyian Austriából és Carinthiából részben feleségestől és gyerekestől jöttek, s az erdőben, a bánya előtt épített két házban lakoznak.”

A 19-20. század fordulóján a bányának már 900 munkása volt, ami azt valószínűsíti, hogy a telep lakosságszáma elérte a 3000 főt. Az itt lakók gyermekei 1864-ig Ágfalvára jártak német nyelvű iskolába, a bánya fizette a gyerekenként járó 30 krajcárt.

A brennbergi lakosság 85%-át kitevő katolikus népesség 1930-ig, a brennbergi templom felépítéséig Ágfalvára járt misére, ahol szintén német volt a szertartások nyelve. Az ágfalvi lelkész látta el a hívők szolgálatát temetéseken, esküvőkön, keresztelőkön is.

A templom bányász „múltját” őrzi az 1860 körül készült Szent Borbála szobor.

A templom felújítására közösségi gyűjtés kezdődött - támogassa Ön is! Részletek itt.