A soproni Központi Bányászati Múzeum hivatalos blogja hírekkel, érdekességekkel

Központi Bányászati Múzeum

Központi Bányászati Múzeum

Bányászatunk a háború után: 1945-1946

2016. május 09. - Központi Bányászati Múzeum

1944. novemberében, a II. világháború utolsó hónapjaiban a Filmhíradó az „ ipar nélkülözhetetlen nyersanyagának” nevezte a szenet. A kijelentés nem volt túlzás: még békeidőben is alig volt az életnek olyan szegmense, ahol ne lett volna meghatározó jelentőségű a szén - mint energiaforrás és mint számos iparág nyersanyaga. A háborúban romba döntött ország újjáépítésében a szénbányászat kiemelt fontosságát senki nem kérdőjelezte meg.      

 

Szénfelhasználás az iparban - Filmhíradó 1944.

Az élet megindításához legelsőrendűbb fontosságú a szénellátás” - írta 1945. februrájában Dalnoki Miklós Béla m. kir. Miniszterelnök úrnak a Salgó-Tarjáni Kőszénbánya Rt. ügyvezetősége egy, a Nemzeti Levéltárban fennmaradt fogalmazvány szerint. 

Szénbányászatunk a magyar gazdaság általános állapotához képest viszonylag jó állapotban volt. Ennek okai számosak: egyrészt mivel a háború ideje alatta a bányák hadiüzemnek voltak nyilvánítva, az ott dolgozók a gépek elszállítását többnyire meg tudták akadályozni. Másrészt a létesítmények nagyobb – és szakmai szempontból döntő – része a föld alatt volt, így védve volt sok közvetlen veszélytől.

A „ jó állapot” persze viszonylagos volt: igaz nem bombázták porig az üzemeket, nem szállították el a termelő berendezéseket, de tárnák kerültek víz alá, mert nem volt villany, ami a folyamatos vízemeléshez kellett volna. Sok helyütt kifosztották az anyag-és élelmiszerraktárakat, a bányatelepek kórházait: nem volt gyógyszer, szivattyú, tűzoltó-és biztonsági felszerelés, szerszám, megsemmisültek bányavasutak, rekvirálták az autókat, a lovakat.

A valós újraindításhoz nem volt pénz, ember, anyag, élelmiszer, ruha. Bár a háborús évek alatt a bányászokat, mint hadiüzemi alkalmazottakat nem vonultatták be katonának, azonban százával vitték el őket a háború utolsó hónapjaiban hadimunkára.   

Az egyre növekvő szénhiány miatt a bányászati termelés megindítására 1945. októberétől szénkormánybiztosságot állítottak fel. 1945 és 1947 között a bányászat irányítását ennek ellenére számos konfliktus nehezítette. A legfőbb ok az egyre erősödő Magyar Kommunista Párt, annak előretolt bástyái az üzemi bizottságok és a szakszervezetek tevékenysége volt. Ha óvatosan is – de gyakran bírálta ezt a „kettős hatalmat”  a hivatalos közigazgatás. Az intések azonban aligha befolyásolták a bányászatot egyre inkább befolyása, irányítása alá vonó Magyar Kommunista Pártot.

1945. május elseje tiszteletére meghirdették az első munkaversenyt. Még abban a hónapban a Bányászszakszervezet küldöttgyűlésének határozata az üzemi bizottságok újjászervezését és azoknak a termelésbe és irányításba való „beleszólási” és ellenőrzési jogait határozta el. Ez a döntés a korábban pontos felelősségi körökkel rendelkező bányászatban belső hatalmi konfliktusokat is okozott: a tulajdonosokkal, a bányák korábbi vezetőivel.  

A bányászat számos belső konfliktusa, hatásköri vitái csak nehezítették, de nem akadályozták a bányák újraindítását. 1945-ben ez az ágazat is részesült az ún. iparindítási hitelből, melynek többségét elmaradt bérek kifizetésére fordították. A támogatás azonban megágyazott az államosításnak: az egyre súlyosodó ellátási nehézségek pedig indokot is szolgáltattak.

Első lépésként 1945. decemberében állami kezelésbe vonták a bányákat.

A bányászokkal elhitették: ez az ő javukat szolgálja: a nehéz bányászsors könnyítése csak így biztosítható. Kétségtelenül hoztak olyan döntéseket, amelyek javítottak a bányákban dolgozók helyzetén: a kitermelt szén meghatározott része például nem került forgalomba, ebből olyan cserealapot hoztak létre, melyből az élelmiszer és ruhanemű ellátásukat biztosították. A létszámhiány is csökkent, de sok volt a szakképzetlen munkaerő, a  kitermelt szén mennyisége alig növekedett. Szén nélkül azonban elakadt az ellátás, az újjáépítés, az épp újjáinduló ipari termelés.

A válság megoldására 1946. januárjában meghirdették a széncsatát, melynek kidolgozója Nógrádi Sándor az MLK Iparügyi Minisztériumi képviselője volt. A „széncsata” látványos és heroikus küzdelmeiben a nagyüzemi munkások is részt vettek. dunantulinaplo_1946_03_pages10-10-page-001.jpg

Az Új Dunántúl 1946. márciusi címlapja (Kattintással nagyítható)

Erről tanúskodnak a kor filmhíradói – igaz, ezek csak az elszánt indulást, nem a tényleges munkában való részvételt dokumentálták. A valós munka a szakképzett bányászokra maradt, akik a hősies jelentések ellenére sem tudták a háború előtti évek termelési szintjét elérni. Még mindig hiányzott a munkaerő: télen a mezőgazdaságból "áttereltek” oda dolgozni embereket, azonban ez még ideiglenesen sem jelentett megoldást.

 

MADISZ-ifjak önkéntes bányamunkán - Filmhíradó 1946. 

A széncsata heroikus erőfeszítései mögött már folytak a tárgyalások az végső államosításról. 1946. májusában visszamenőleges – január 1-i – hatállyal el is fogadták azt. Az államosítás azonban nem sokat javított a katasztrofális szénhiányon.

 

A pécsi bányavidék dolgozóinak tömeggyűlése - Filmhíradó 1946.

Tatabányán felavatták a Rákosi Mátyás nevét viselő aknát - Filmhíradó 1946.

Váratlan módon az 1946. augusztus 1-én bejelentett stabilizáció, új pénz és árrendszer megrendítette a bányászok életkörülményeit. Megszűnt a széncsere lehetősége, de a bérkifizetés továbbra sem lett kiszámíthatóbb. Az ipari termékek árát mesterségesen magasan, a szén árát mesterségesen alacsonyan állapították meg. Nem változott a helyzet: a szénhiány a széncsata, a győzelmes jelentések, az államosítás ellenére is katasztrofális maradt.

A forradalom és szabadságharc 60. évfordulójának alkalmából múzeumunk a bányászat 1945 és 1956 októbere közötti korszakának bemutatásával a történelmi események kontinuitásának feltárására tesz kísérletet - több nézőpontból is. Szeretnénk ha az Önök nézőpontját is megjelenne: kérjük írjanak, tegyenek közzé emlékeket, történeteket, fotókat, hiszen a látszólag személytelen gazdaság-és társadalomtörténet egyes eseményei mögött mindig személyes sorsok húzódnak. Címünk: bircher@kbm.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://banyaszatimuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr368698150

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ilaris 2020.03.23. 13:51:26

A"széncsata " közben 1946 Június hónapjában 62 bányász családot lakoltattak át a Salgótarjáni medencéből a kitelepített svábok házaiba Nadapra. Ennek 2021 ben lesz 75 éve.
Nem tudni róluk egyebet mint amit a saját emlékeik megőriztek...
A Nógrád Megyei Levéltár megkeresésemre nem reagál... /nem tudom miért/. Dokumentálható anyagot- leírást nem találni ... ....Kik ŐK??? Kötelező volt jönniük??? Miért nekik?? Hogyan élték meg az átköltözést??? Sok kérdés ....válasz kevés... és felületes...
süti beállítások módosítása