Kiállításunkban és érmetárunkban úgynevezett bányapénzekkel is találkozhat a látogató. De mik azok a bányapénzek, miből vannak, kik és mire használták őket? Elmeséljük.
A bányák a közép- és újkorban többnyire a lakott településektől távol, mezőgazdasági munkára alkalmatlan, hegyvidékeken jöttek létre, mivel az ércek ilyen helyeken fordultak elő. Ez problémát jelentett a bányamunkások ellátásában, hiszen a legalapvetőbb élelmiszereket is messziről kellett a helyszínre szállítani. Értelemszerűen ezt a feladatot a bánya tulajdonosa vagy működtetője látta el: kereskedelmi lerakatot hozott létre a bánya területén, ahol a bányászok beszerezhették maguk és családjuk számára a legfontosabb fogyasztási cikkeiket. Elsősorban a mindennapi élelmiszerek és italokról volt szó. Az üzemi kereskedésben viszont nem a rendes forgalmi pénzt, hanem a bánya pénzhelyettesítő eszközét használták. Ez volt a bányapénz. A bányapénz a természetbeni juttatások kiosztásának eszköze volt, s leginkább a ma használatos bónok, kuponok forgalmához hasonlítható.
Úrvölgyi bányapénz 1739-ből (Nagyításért kattintson a képre!)
A bányapénzek rézből, ólomból esetleg fából, papírból készültek. Valójában tehát pénzpótló eszköznek tekinthetők, szerepük több ponton mégis pénzszerű volt, hiszen értékmérőként, csereeszközként és forgalmi eszközként megállták a helyüket. Persze a kincsképzés és a világpénz funkció már távol állt a bányapénztől. A bányász csak az üzemi kantinban használhatta fel, hiszen egyéb helyen nem volt elfogadási kötelezettség és belső értéke, azaz fémtartalma meg sem közelítette névértékét.
Úrvölgyi bányapénz 1699-ből (Nagyításért kattintson a képre!)
Használatának több oka is volt. A nemesfémpénzek időszakában gyakran hiányzott a szükséges ezüstpénz, vagy nehezen lehetett hozzájutni. Persze élni akkor is kellett valamiből, ha nem állt épp rendelkezésre ezüst aprópénz. Ezen kívül a bánya tulajdonosának jelentékeny hasznot is hozott, ha a bányászok csak az általa forgalmazott cikkeket vásárolhatták - hiszen a bányapénzt nem fogadták el máshol, pláne más városokban, a bányász csak a bánya lerakatában tudta elkölteni. A hatóságok nem korlátozták a bányaművelőket ezen tevékenységükben, mivel a nagy kockázatot jelentő és komoly befektetést igénylő bányaművelés sokszor e nélkül nem lett volna rentábilis,
Selmecbányai bányapénz (nagypénz) 1675-ből
A bányapénzek külső formája egyszerű, legfeljebb egy-egy szó, még inkább rövidítések láthatók rajtuk, melyek az azonosítást szolgálták. Éremképükben leggyakrabban a bányászat szimbóluma, a keresztezett bányászék- és kalapács látható, de előfordul a tulajdonos vagy bérlő családi címere is. Aprópénzként forogtak, így általában denáros és garasos értékűek voltak a kis és nagy pénzek.
Selmecbányai bányapénz (kispénz) 1675-ből
A bányapénzek a 16. század közepén jelentek meg és alkalmazásuk egészen az 1950-es évekig tartott. A történelmi Magyarországon volt használatuk Európában a legelterjedtebb. A Központi Bányászati Múzeum dr. Ákoshegyi Ferenc egykori magángyűjteményét vásárolta meg és ezzel bányapénz tekintetében a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtára után az ország második legnagyobb közgyűjteményévé vált. Minthogy kis sorozatok és kis példányszámok készültek egy-egy típusból, ezért nagyon ritkák. Különös játéka a sorsnak, hogy ezek az egykor kis értékű bányapénzek, nem nemesfém mivoltuk ellenére, egyre értékesebbek a gyűjtők körében.
Bányapénz, Dognácska, 1817-18.
Az alábbi fotókon további bányapénzeket mutatunk, böngésszen bátran! A képek kattintásra megnőnek, a galéria lapozható; az érmék mindkét oldalát mutatjuk (kivétel a szomolnoki bányapénz, mely egyoldalas.)