Azt, hogy szénbányászatunk utolsó mélyműveléses bányáját bezárják, csaknem két évtizede lebegtették a döntéshozók és most megtörtént: 2014 év végén megszűnt a kitermelés az oroszlányi Márkushegyi Bányaüzemben.

Apró aktualitás: ha még egy évet várnak a bezárással: elmondhatták volna kerek egy évszázados történet végére tették ki a pontot. 1915-ben volt az első kutatófúrás az oroszlányi medencében - most 2015-öt írunk.

A magyar bányászat országos gyűjtőkörű szakmúzeumaként számos, szakmai feladatunk van ebben a helyzetben. Külön hangsúlyt ad a munkánknak, hogy a kiállítóhelyünkként működő Oroszlányi Bányászati Múzeum kiállítása nemcsak a város történetének, de a mélyműveléses magyar szénbányászatnak is tanúja.

Egy olyan városban, melyet csaknem fél évszázadon át bányászvárosként emlegettek, nemcsak az épületek, intézmények, de a mindennapi kultúra, szokások is a bányászok életéhez kapcsolódott. A bánya építette az iskolát, a kolóniát és lakótelepeket,a boltot, a villanyvilágítást és vezetékes vizet, fenntartotta a zenekart, támogatta a sportkört.

Most vége - igaz, nem váratlanul.

A mi dolgunk, hogy a lassan elvesző világból megmentsük azt, ami talán az Önök unokáinak, gyermekeinek is tanúságos lesz. Oroszlány város vezetőivel elhatároztuk, hogy a volt XX. aknán lévő múzeum fejlesztésével a technikatörténetben fontos berendezéseket az MVM Vértesi Erőművének támogatásával megmentjük a beolvasztástól, bemutatjuk.

Ám a bánya több mint gép: a bánya Önök, s az Önök emlékei is.

Ezeket az emlékeket is meg akarjuk menteni: ha segítenek ebben, akkor az egész XX. századi magyar szénbányászatot, annak hétköznapjait is.

Jelezzék számunkra, ha vannak képeik, tárgyaik, olyan emlékeik, amelyeket megosztanának velünk.