Számtalanszor tették fel számunkra a kérdést, mit keres Sopronban az országos gyűjtőkörű Központi Bányászati Múzeum. Miért pont egy barokk belváros talán legszebb műemlékébe „telepedtek be” az alapítók ?
A válasz – vagy válaszok - látszólag egyszerűek. Többfajta magyarázat is közszájon forog, nézzünk azonban a gyakran elhangzó válaszok mögé. Az az érv, hogy 1919 óta itt működött a magyar bányászati felsőoktatás, 1957-ben már aligha állta meg a helyét. 1949-ben ugyanis hatalmi verdikttel a kohászképzéssel együtt a bányászok képzését is áthelyezték Miskolcra, egy még nem létező egyetemre. A költözést számosan, a szakma és az egyetem kiemelkedő nagyjai is ellenezték, ám 1957-re vesztettek: a Karoknak 1959-ben költözni kellett.
A Főiskola épülete 1919-ig
Az Akadémiai Ifjúsági Kör zászlaja
Jó válasznak tűnhet az is, hogy itt, a város tulajdonában lévő erdőben nyílt meg Magyarország első kőszénbányája, 1753-ban a később Brennbergbányának nevezett területen. A múzeum nyitásának évére azonban elkopott a büszkeség. Csak a korábban ott dolgozók emlékeztek a szép napokra, a határsávba szorított bánya múltja az 1951-es bezárása után önmagában nem igazán volt erős érv a döntéshozók számára.
A brennbergi szénteknő geológiai metszete
Valószínűleg a fentiek mellett kellett valamiféle személyes vállalás, mondjuk úgy, civil kurázsi is ahhoz, hogy a múzeum pont Sopronban talált otthonra. Meggyőződésünk, hogy a múzeumalapító Dr. Faller Jenő személyes hite, a bányászmúlt - és Sopron - iránti elkötelezettsége nélkül a fenti érvek nem találtak volna meghallgatásra. Kellett egy szakmai tekintéllyel bíró, jó városi és egyetemi kapcsolatokat ápoló ember, aki nemcsak a Miskolcra való intézményi költözést nem támogatta, de maga sem óhajtott költözni. Nemcsak a saját életminőségét, de az egyetemi és bányászati múltat őrző, még Selmecbányáról átkerült egyetemtörténeti gyűjteményt is védte, amikor kiállt a soproni alapítás mellett.
Freskónk: a brennbergi szén megtalálása
