A soproni Központi Bányászati Múzeum hivatalos blogja hírekkel, érdekességekkel

Központi Bányászati Múzeum

NÉZŐpont?

2018. november 12. - Központi Bányászati Múzeum

Kezdjük az elején : a projekt címével.

Első olvasatra talán túl nagyvonalúnak tűnhet, mégis mi úgy véljük, kifejezi ez a cím a múzeum elkötelezettségét  a témák komplex kezelésére: arra, hogy az életet csak annak bonyolultságban  érdemes bemutatni.  El akarunk szakadni  az egyes tudományágak olykor merev, önmagába forduló szemléletétől.  Bízunk abban, hogy átlépve a hagyományos múzeum értelmezésen olyan, komplex programot tudunk megvalósítani, mely összetettségében alkalmas arra, hogy hű tükre legyen a technika-és társadalomtörténet egymásra épülésének.

Ki kell emelnem, hogy a magyar bányászat múltja erre kiválóan alkalmas: évszázadokon át meghatározó jelentősége volt a kontinens bányászatának, „élharcosa”, mintaadója nem csak a szűken vett bányászati fejlesztéseknek, de meghatározó jelentősége volt a magyar gazdaság eredményességében, s olyan urbanisztikai, szociális, társadalmi, művészeti nyomokat hagyott ránk, amelyek megérdemlik azt, hogy megkíséreljük azok minél teljesebb bemutatását, megőrzését. 

agricola_metszet.jpg

A civilizáció nyersanyaga

Amit bemutatni szeretnénk, az egy mondatban is összefoglalható: mi volt a szerepe a nyersanyagbányászatnak a civilizáció történetében. Egy bányászattörténettel foglalkozó szakember erre ösztönből mondja, hogy meghatározó, de ez a válasz túl egyszerű: a valóságban olyan ez, mint a tyúk, vagy a tojás kérdésköre.  Az eldöntendő kérdés ugyanis az, hogy mi volt előbb.   

A nyersanyagbányászat, illetve az arra épülő technológiai fejlődés változtatta meg a körülötte lévő világot, vagy a civilizáció fejlődésének kihívásaira volt válasz a technika, technológia fejlődése.

Nagyívű tudományos viták folytak és folynak erről.

Gondoljunk csak végig: a kengyel „feltalálása” pontosabban a vaskengyel elterjedése – melynek előfeltétele volt a vas bányászat mellett az is, hogy megfelelő kohászati eljárással feldolgozhatóvá tegyék - sok tudós szerint olyan forradalmi újítás volt, amely alapjaiban változtatta meg az erőviszonyokat Európában. Sokan ezzel  jelölik meg a feudális társadalom berendezkedésének kezdetét.

logo_projekt.jpg

 

Van-e élet bányászat nélkül?

A legismertebb „ ugrás” a  gőzgép és az ipari forradalom összekapcsolása. 

Ez utóbbi kapcsolat azonban megérdemli, hogy kicsit részletesebben megvizsgáljuk, mert megmutatja a technikai, technológiai fejlődés és a civilizáció fejlődése közötti igen bonyolult összefüggéseket.

Az, hogy a gőzben milyen energia létezik, már az ókorban is ismerték: Héron labdája a közismert példája ennek a tudásnak. Évszázadokon át azonban nem volt annak semmi racionális oka, hogy ezzel a kérdéssel érdemben foglalkozzanak

Furcsa módon a bányászat fejlődése, energiaigénye volt az, ami végül kikényszerítette a ma ismert gőzgép ősének megkonstruálását: a bányákból a vizet emeltek ki vele. Angliában, az ipari forradalom szülőhazájában jórészt szénbányákban használták az első gőzgépeket a bányák víztelenítésére, hogy szenet tudjanak bányászni. 

sopron_tuzgep_szivattyu_meghajtasahoz_modell.jpg

A kígyó tehát látszólag a saját farkába harapott, de az ott megkonstruált gép a - nem egy lépésben megtett - tökéletesítés  után elterjedt a textiliparban, szállításban.   Az ipari forradalom és a szénbányászat összefüggése nem vitatható – különösen igaz ez nálunk, ahol a reformkor előtt nem volt értékelhető szénbányászat.

Mégis: aránytévesztés lenne azt állítani, hogy az ipari forradalom a szénbányászatnak köszönhető, mert nem  tudjuk, hogy mi történt volna szénbányászat nélkül. Az azonban nyomon követhető, hogy milyen civilizációs változásokat hozott az ipari forradalom, s nemcsak technológiai, technikai, hanem társadalmi változásokat is. Megszületett a nagyipar, megváltozott a közlekedés, a világ „ összezsugorodott” , újfajta városok születtek, másféle kultúrájú emberekkel.

A nyersanyagbányászat olykor megoldandó problémákat hordoz – gőzgép – de többnyire megoldásokat kínál problémáinkra.

Gondoljanak bele, ma az autóinkban, mobiltelefonjainkban, számítógépeinkben, házunkban, gyógyszereinkben stb. mennyiféle bányászott anyag van. Ma már ezek inkább a ritkafémek közül kerülnek ki, bár a mobilunkban meglepően magas a felhasznált arany aránya. Volt egy múzeumpedagógiai programunk, melynek címe az volt, van-e élet  bányászat nélkül. A program kisgyerekeknek szólt,  akiket meg szerettünk volna nyerni a bányászat ügyének,  úgyhogy a válasz leegyszerűsítő módon volt az, hogy nincs.

Ha kicsit szofisztikáltabb választ akarunk adni, akkor a válasz az, hogy persze. Nem ilyen lenne az élet, de valószínűleg lenne. Ha lenne.  Az általunk ismert civilizációnak azonban fundamentális és sok irányba ható eleme a bányászat.

 

 

Kedves Olvasóink!

Múzeumunk életéről az elmúlt csaknem fél évben nem tettünk közé új információkat: köszönjük a türelmüket, hogy megőrizték érdeklődésüket.   

A hosszú csend magyarázata az, hogy intézményünk fenntartóváltás előtt áll. A végleges döntés meghozataláig várakozunk és természetesen végezzük a dolgunkat.

Az elmúlt tavasz és nyár megerősített minket abban, hogy ezért a múzeumért érdemes dolgozni:  rekordszámú látogatónk volt.  (A „színfalak” mögött sem   „lustálkodhattunk”:  elvégeztük a jövőbeli átadáshoz szükséges leltárokat, rendet tettünk, teszünk, hogy az Alapítványt követő fenntartó megfelelő állapotban vehesse át intézményünket) .

A 2018-as év azonban örömteli és szakmailag fontos eredményt is hozott számunkra: Alapítványunk 51, 1 millió forint vissza nem térítendő támogatást nyert el a fenti programjának megvalósítására. Abban bíztunk, hogy már az új fenntartó égisze alatt kezdhetjük meg a támogatás felhasználását, de sajnos a végleges döntés a mai napig nem született meg, így 2018. augusztus elején Alapítványunk döntött : megkezdi a projekt megvalósítását.

Terveink szerint a  következő hetekben , hónapokban elképzeléseinkről, eredményeinkről, a projekt „állásáról” rendszeresen tájékoztatjuk Önöket.


kbm_efop.jpg

Kiállításunkból: termésarany

Termés arany kristályok tűkvarcos alapra települve rózsaszerű alakzatokat képeznek. Hidrotermális folyamatok révén keletkezett. A kristályhalmaz andezit alapkőzetre települ, amit a 19. században Selmecbányán még „zöldkő-trachit”-nak neveztek. Ez a kőzet gyakran képezte kristályos kvarc kitöltésű nemesérctelérek befoglaló kőzetét a történelmi Magyarország területén.  Az "aranyrózsák" átmérője kisebb, mint 10 mm.

2001_906_01_1_termesarany.JPG

Lelőhelye: Kapnikbánya, mely geológiailag a Szatmári bányavidék részét képezte, de már a szűkebb értelembe vett Erdély területéhez, az egykori Belső-Szolnok vármegyéhez tartozott. Ma: Cavnik, Románia)

 

Szemán

 

Éljenek a lővészek ….

A Központi Bányászati Múzeum és a Szlovák Bányászati Múzeum / Selmecbánya / szakmai együttműködése számos nagysikerű kiállítást tett lehetővé. 2002 májusában különös, jó hangulatú kiállítást nyílt meg a fenti címmel, Maria Ćelková művészettörténész rendezésében: az 1654-ben Selmecbányán megalakult Lövészegylet fennmaradt festett lőtábláiból.

celtablak_4.jpg

celtablak_37.jpg

A kor vagyonos polgárai által alakított egylet eredetileg az akkor még létező török veszedelem elleni védekezést szolgálta, de a békés években is fennmaradt, látszólag kizárólag sportegyletként, valójában azonban a helyi társadalomban fontos szerepet betöltő módos férfiemberek „kaszinójaként”. Fontos dolgok dőltek el itt, üzletek és szövetségek köttettek.

celtablak_28.jpg

celtablak_19.jpg

Az egylet alapszabálya 34 pontban rögzítette a tagok jogait és kötelezettségeit,  a belépni kívánóknak első lépésként  a kor fogalmai szerint jelentős összeget kellett tagdíjként befizetni.

celtablak_18.jpg

celtablak_17.jpg

Ezeknek a lőtábláknak a festőit név szerint nem ismertjük – valószínűleg a helyi cím-és cégérfestő festette őket. A táblák témája változatos, a városképek mellett gyakran ironikus, élcelődő jelenetek. Vannak benne politikai témájú üzenetek, de olykor egy-egy, a képen megnevezett családról kis életképeket láthatunk. 

 

celtablak_16.jpg

celtablak_15.jpg

„Isten földi paradicsoma” és a széncsaták földje

Történetek  a magyar bányászatról.

A 2000-ben megnyílt  állandó kiállításaink között volt egy, melyben kísérletet tettünk arra, hogy a ránk maradt tárgyak, dokumentumok segítségével bemutassuk:  mi volt a magyar bányászat története,  s ezt szó szerint értettük. Egy -  két évezredet átfogó - időfolyam bányászathoz kapcsolódó, vagy kapcsolható történéseit mutattuk be  kronologikus sorrendben úgy, hogy a  kiállítás fejezetei  többféle nézőpontot kínáljanak fel.  Egy-egy fejezet blokkjait, mint a láncszemeket kapcsoltuk egymáshoz: s voltak  olyan témák, melyeket - más és más szempontokat előtérbe helyezve - többször is fókuszba helyeztünk. Van például  egy termünk, melyben –  külön vitrinekben -  ércbányászatunk három, egymáshoz szorosan kapcsolódó, de  önmagában is kiemelkedő jelentőségű  történetet mutatjuk meg.

v2_3.jpg

 Selmecbánya, a Bányavárosi Szövetségek, illetve  a Fuggerek és Thurzók bányászatának története szimbolizálja mindazt, ami miatt valóban európai jelentősége volt a magyar korona ércbányászatának

 „Isten földi paradicsoma” így jellemezte a 12. században egy utazó a magyar királyág földjét, a látszólag korlátlan gazdagság azonban már a török uralom alatt fogyni látszott.  Átalakult a világ, a nagy földrajzi felfedezések nyomán Európába beáramló nemesérc átrendezte a piacot. A magyar kincstár folyamatos jövedelemtermelő iparága már kevésbé lett hangsúlyos, s egyre több technológiai nehézséggel is küzdött . Az ipari forradalom pedig alapvetően változtatta meg a világot:  bányászatunk hangsúlyai eltolódtak.  A struktúra végleges kereteit  az I. Világháborút lezáró béke  szabta meg. Újra kellett mindent pozícionálni.  

v4_0.jpg

A legújabb kori magyar bányászat heroikus évtizede volt a „vas-és acél országának” évtizede.  Hősök és áldozatok, sztahanovisták és koncepciós perek: egyként jellemzőek voltak erre a korra.     

Kiállításunk utolsó blokkja a bányák bezárását  tényszerűen rögzíti, de bemutatja azt a politikai egymásnak feszülést is, mely e témában az elmúlt évtizedekben fel-fel lángolt. (Sajnos a magyar bányászat sorsát illetően eredménytelenül).

v10_0.jpg

 Az épület adottságai egyébként megszabták lehetőségeinket:  három, egymást követő szoba, alig 80m² terület, szűkös tér  ez egy  olyan iparág történetnek bemutatására, melynek nemcsak kontinentális jelentőségű évszázadai, de kevésbé diadalmas közelmúltja is volt. Reményeink szerint az  eredeti tárgyakkal, dokumentumokkal és  értelmezéseinkkel sikerül legalább megsejtetni: milyen hihetetlenül gazdag ez a történet.    

v11_0.jpg

 

 

 

 

 

Egy röplap margójára: a bányászok forradalma és szabadságharca 1956-1957-ben

Múzeumunk 2006-ban konferenciával, és időszaki kiállítással emlékezett az 1956-os eseményekről, hősökről. Minden rendezvényünk, s az azok nyomán kiadott kötetünk a - „Bányászok és bányavárosok forradalma, 1956”- részletesen foglalkozott az 1956. november 4. utáni történésekkel is.

Az alábbi blogbejegyzés ennek a kötetnek az illusztrációira támaszkodva készült: szerepelnek benne az 1956-os Intézetben, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, megyei és városi múzeumokban, levéltárakban, magángyűjteményekben őrzött dokumentumok. Köszönjük. 

A kiállításunkon és a kötetünkben is szerepel az az 1956. december végén készült, Pécsett kiadott röplap, mely a bányászokat a sztrájk feladásra és a munka felvételére szólítja fel. A pécsi Janus Pannonius Múzeum gyűjteményében megőrzött nyomtatvány első sora jelzi: a bányászok és a bányászat megkerülhetetlen szereplői a konszolidációnak. „Bányászok ! Régi hősök és fiatalok! Ti voltatok és Ti vagytok a munkásság derékhada…… A mai sztrájk már nem a Ti sztrájkotok ! Most nem a DGT urai ellen, a csertetői csendőrök ellen, hanem magatok ellen sztrájkoltok!"

A röplap összefoglalja mi mindenhez kell a szén, annak hiánya nem csak a mindennapi életet, a munkahelyeket, de a még a „vas-és acél országának” olyan emblematikus létesítményének  a működését is ellehetetleníti, mint a dunapentelei kohó – a városra pedig sötétség és némaság borul.

078_a_sztrajk_feladasara_es_a_munka_felvetelere_szolito_roplap.jpg

A fenyegető vízió ellenére a bányák - elsősorban a nélkülözhetetlen szénbányák - újraindítása nehézkes, sokszor megtorpanó folyamat volt.  Tatabányát és környékét november 4-én körbevették a szovjet csapatok, majd hasonlóan a többi bányászvároshoz megtörtént az is.  A következő hetekben egy, többszereplős, ám a hatalomnak egyre inkább kiszolgáltatott alku vette kezdetét. A bányászok sztrájkja és ellenállása valóban megbénította az országot. A Munkástanácsokkal, az üzemi önkormányzatokkal szemben a Kádár-kormány embereit a szovjet csapatok, a karhatalmisták „ereje”, jelenléte támogatta. Apró lépésekben törték meg az ellenállást, látszólag fenntartva a sztrájkjogot, hogy  tárgyalhassanak.

Szimbolikus eseménye volt a történéseknek, Kádár János november 30-i tatabányai látogatása. Kádár először „mozdul” ki Budapestről: hogy kilendítse a bányászok és a hatalom közti tárgyalásokat a holtpontról.

035_banyaszok_sztrajkfelhivasa.jpg

Bár a helyi munkástanácsokkal folytatott tárgyalás eredménytelennek tűnt, Kádár minden politikai követelést elutasított, de valószínűleg ennek a tárgyalásnak az eredményeként megjelent a november 5-én megjelent a kormányhatározat a bérek 20-30%-os emeléséről. Ugyanezen a napon a Nógrádi Szénbányászati Tröszt Munkástanácsának az ülését szétzavarták a karhatalmisták.

031_sztrajkfelhivas.jpg

A kiemelt nagyságú béremelés mögött tehát az is elhatározódott, hogy az önálló, politikai tényezőt jelentő munkás önkormányzatokat, forradalmi bizottságokat meg kell semmisíteni, december elején pedig megindulnak a „hangadók” letartóztatásai. December 5-én Tatabányán összevont ülést tartottak a szovjet parancsnokságon a  karhatalmi  alakulatok vezetőivel: az „ ellenforradalmi” elemek elleni különleges intézkedésekről. Megkezdődött a megtorlás.

030_a_szovjet_csapatok_kivonasat_kovetelo_felhivas.jpg

037_a_lampas_cimu_ujsag_cimoldala.jpg

039_a_pecsvideki_banyasz_szovetseg_budapest_lakoinak_cimzett_roplapja.jpg

064_tiltakozasra_buzdito_hazi_keszitesu_roplap_a_forradalom_bukasa_utani_idoszakbol_2.jpg

065_tuntetesre_felhivo_hazi_keszitesu_roplap_1.jpg

089_banyaszasszonyok_cimu_termelesre_buzdito_roplap_1957.jpg

088_tobb_szenet_cimu_orszagosan_terjesztett_plakat_1957_2.jpg

 

 

Wichura: Merényi táj

A festmény az Iglóhoz közeli szepességi bányaváros, Merény egyik mély völgyében futó patakjára telepített zúzókat és hámorokat ábrázolja madártávlatból. A Merény elnevezés csak rövid ideig élt, mivel egykori német nevét, a Wagendrüsselt csak 1887-ben magyarították Merényre. A trianoni béke után pedig Csehszlovákiában már a Nálepkovo nevet viselte. A 18-19. században jelentős vasbányászatáról és kohászatáról ismert.

1969_364_1_wichura_merenyi_taj_foto_barany.jpg

A táj jellegzetesen felvidéki, hegyes, sziklás, vadregényes, ami az ércbányászat sajátos földrajzi környezetének nevezhető. A Gölnic patak völgyét láthatjuk, ahol a nagy szintkülönbségek jellemzőek. A folyóvíz még ebben az időben is a bányászat éltető ereje, fontos energiaforrása volt. A kép előterében két beszélgető bányász is megjelenik, talán terepbejárást, bányászati kutatást végző bányatisztek. Korabeli bányászruhában vannak. Egyikük bányainget, a másik grubent hord. A korra jellemzően mindkettő viseli a jellegzetes bányász munkavédelmi ruhadarabot, a farbőrt.

Az alkotóról keveset tudunk. A festmény szignálására biztosan tudunk támaszkodni, s ezen egyértelműen jelenik meg a Wichura név, az 1842-es évszámmal egyetemben. Bizonyára helyi, szepesi mesterről van szó, aki megfestette szűkebb hazája egyik érdekes vidékét.

Szemán

 

Kiállításunkból: aranyforint

Ezt az aranyforintot I. Mátyás 1467-től kezdődő pénzreformjának 1470 után megváltoztatott előlapjával verték. Az korábbi címeres előlapot mutató éremkép helyett ugyanis ettől az időponttól az ún. Madonnás előlapot alkalmazták. Az ezen a pénzen a klasszikusan ismert „magyar” éremkép figyelhető meg: vagyis az előlapon a Madonna, a hátlapon pedig Szent László figurája szerepel.  Verdejegyéből (n)  következik, hogy Nagybányán készült. A keresztezett bányászék és kalapács pajzsba foglalva egyértelműen kollektív verdejegy, mely a nagybányai bányászok közösségének bérlőségét jelzi. Ezt a jegyet a katalógusírók szeretik Nagybánya címerének nevezni, de az alapvetően hibás elképzelés, hiszen Nagybánya címere soha sem állt a bányászjelvényből. Ellenben a bányászok közösségét egyértelműen jelezte. A veretés időpontja 1479 és 1482 közé tehető.

1971_38_1_i_matyas_aranyforint.JPG

Előlap: Kettős gyöngykörben madonna nyílt koronával jobb karján tartott kis Jézussal, lábánál jobbra néző, gyűrűt tartó holló. Oldalt egy-egy bogáncsvirággal. Körirat: MATHIAS . D. G. T. VNGARIE.

Hátlap: Kettős gyöngykör Szt. László álló alakja Körirat: . S . LADISLAVS . REX

n-pajzsban két kalapács. (CNH.II.208A.)

Szemán