A soproni Központi Bányászati Múzeum hivatalos blogja hírekkel, érdekességekkel

Központi Bányászati Múzeum

Kosáry Domonkos: Péch Antal élete, 3. részlet

2019. március 24. - Központi Bányászati Múzeum

Kosáry Domokos: Péch Antal élete 

  1. 129-137. p.

 

1848.márciusában vagyunk. A francia forradalom után. A bécsi és pesti forradalom küszöbén.

A nagy történelmi fordulónál, mely a Péch-féle polgárfiúk előtt a jövő kapuját nyitotta meg.

Ezek, ott álltak szerényen, a polgári-nemzeti átalakulás polgárosult nemesi vezetői mögött, akik megértették az idők hatalmasan intő szavát és egyben követték az önálló nemzetállam vonzó ígéretét.

De a legellenzékibb, legpolgáriasultabb  nemesnek is volt, amit elveszítsen. Ha más nem, ha  birtoka, anyagi érdeke nem, akkor kiváltságos helyzete. Még akkor is, ha őszintén kész volt erről lemondani. Mindez a feudális uralkodó osztályhoz, annak hagyományaihoz fűzte őt, s főleg a reménye, hogy a volt nemesség vezető szerepet vihet továbbra is.

A nem-nemesek külön elszánás, áldozatvállalás, bonyolult belső átalakulás nélkül, úgy léptek át a korszakhatáron, mint aki azt reméli, hogy végre valóban a sajátjába jut, s talán hazaérkezik.

 1969_285_01.jpg

Nincs tudomásunk arról, hogy Péch már a forradalom előtt állást foglalt-e a további csehországi tervekkel kapcsolatban. …. Nem nehéz azonban elképzelnünk, hogy egy hozzá hasonló fiatal szakember miként érezhette magát messzi idegenben, a kincstári szolgálat hálójában, midőn 1848. tavaszán a nagy fordulat végbe ment. Azután, hogy Magyarország pénzügyi, s így bányászati tekintetben is önálló kormányzatot kapott, Péch végül hazatérhetett. De nem egykönnyen és nem egyhamar.

…… Hazatérése felsőbb rendelkezésre történt, de úgy, hogy ő maga is mindent megtett ennek érdekében. Igaz fegyelmezetten folytatta a munkáját Joachaimstahalban

 Közben azonban várta az indulás pillanatát. S végül csakugyan elérte őt az ottani főbányahivatal   1848. május 12-én kelt irata, mely a legutóbbi , május 4-én beadott kérelmére a bécsi Központi Bányaigazgatás május 6-i rendeletére hivatkozva arra utasította, hogy május 18-ig fejezze be a csehországi munkáját, s haladéktalanul térjen vissza hazájába.

Péch Antal június 13-án érkezett Selmecre, s másnap jelentkezett a főbányagrófi hivatalnál, egyben kérve, hogy a csehországi elmaradt illetményét folyósítsák számára… A kérelmét hosszú és bürokratikus eljárásban utasították el, 1850-ig nem fizették ki.

Ennek oka elsődlegesen az volt, hogy mire Péch Selmecre érkezett mélyreható változások mentek végbe a hazai bányászat szervezetében, irányításában. Azelőtt, századok óta , ténylegesen a bécsi udvari kamara  volt a , és külön az erdélyi bányászat legfőbb irányítója.  E vonatkozásban a közvetlenül érdekelt magyar udvari kamara hatásköre is meglehetősen névlegesnek bizonyult.

1848 tavaszán, az ország pénzügyi és bányászati igazgatását a magyar pénzügyminisztérium vette át. Ez kapta a magyar udvari kamara  feladatköréből a só-, vám- , és postajövedelmek, a kincstári birtokok, az egész bányászat, a közadók, és az országos pénztár ügyét.

Hatásköre kiterjedt Erdélyre is,amely addig külön kormányzat alá tartozott.  A megnövekedett hatáskörű , központi irányítást ellátó minisztérium élére Kossuth Lajos került.

  1. április 9-én érkezett meg Selmecbányára az a rendelet, melyben Batthyany miniszterelnök közölte, hogy ezentúl a bányakerület a felelős magyar minisztérium alá tartozik.

A selmeci főbányagróf Ritterstein április 13-án magyar nyelvű üdvözlő irattal válaszolt: ők „hazafias indulatoktól lelkesedetten vették a rendelkezést, és hűségükről biztosítják a miniszterelnököt”

 A selmeci bányagrófság a felelős minisztérium megalakulásától az 1849 elején bekövetkezett császári katonai megszállás idejét leszámítva egészen a  cári csapatok bevonulásig  a magyar kormányt szolgálta „ sürgősen, legnagyobb erővel vert arany-, ezüst-, és rézpénzeket nemcsak Budára szállította, de eljutatta azokat Debrecenbe is”, s kivették részüket az ágyú-és fegyvergyártásból  is.

 A forradalmi események ismét előtérbe helyezték a magyarnak, mint hivatalos nyelvnek az ügyét is.

Ez a kérdés Selmecen nem minden nehézség nélküli volt. Az ottani bányatisztek német hivatalos nyelvhez szoktak. A magyar udvari kamara 1848. március 18-án – tehát még a minisztérium megalakulása előtt – rendeletet adott ki a magyar hivatalos nyelv bevezetéséről a kamarai igazgatásban.

A főkamaragrófi hivatal március 23-i ülésén azzal vette tudomásul ezt a rendelkezést, hogy mivel „egyes ülnökök a magyar nyelvben nem járatosak” fordítók rendeltek melléjük.

…. A magyar hivatalos nyelv legújabb kutatói szerint „súlyos nehézséget jelentett az egész pénzügyigazgatásban”. Kossuth eleinte ragaszkodott ahhoz, hogy a magyar nyelvet az egész igazgatásban bevezessék. De, azon hírekre, hogy a délvidéken ez maga ellen fordítja a tisztviselők egy részét, átmeneti engedményekre kényszerült.

 A selmeci bányakerület is mutatkoztak nehézségek, de nem ilyen jellegűek. A besztercebányai kamara, a körmöci bányahivatal, és pénzverő, a szélaknai bányahivatal, a siglisbergi számadó hivatal, stb. Selmecre befutó jelentései mind örömmel nyugtázták a változást, bár aligha a magyar nyelv, mint nyelv miatt, hiszen mindjárt hozzátették, hogy a kezdet nehézségei miatt halasztást kérnek. A pénzügyminisztérium hozzá is járult, hogy amíg a technikai kifejezések pontos magyar megfelelőit meg nem állapítják, például a számvevőségi könyveket németül vezessék.

A valóságban, mint a korabeli aktákból kiderül a selmeci bányahivatal  ügyvitele egyelőre folytatódott a német nyelvű maradt, csak magasabb szinten, a főbányagrófi hivatalban és a minisztériummal való érintkezésben tértek át a máris a magyarra.

A magyar hivatalos nyelv bevezetése e területen nyilvánvalóan nem pusztán egyéni nyelvtudástól, hanem részben attól is függött, sikerül-e sürgősen magyar bányászati szaknyelvet teremteni.

Erre akkor, 1848. tavaszán, a március 18-i rendelet nyomán, a Hetilap  hasábjain figyelmeztette a közvéleményt az ifjú Szabó József, felsőbányai „ideiglenes” kémlész ( Probirer ), a hazai geológiánk eljövendő kiválósága..

A nagy reménység –írja- végre valóra vált.

Eddig a fiatalok, alighogy kiszabadultak „a latin nyelv bilincsei alól” , ha a „ természettanokhoz” érezve hivatást bányászati pályára léptek, „kényteleníttettek egy más, idegen nyelv, a német igája alá vetni magukat”. Most új helyzet állt elő. „ El van már határozva, hogy a kincstári ügyek magyar nyelven vitessenek, s így kell, hogy a bányászatnak is mind gyakorlatban, mind pedig, hogy a bányászati akadémia is megmagyarosítassék”. Ehhez azonban feltétlenül szükséges, „hogy minél előbb alkotassék a magyar bányászati nyelv”.  A Tudományos Akadémia vezetése alatt, Pesten, bizottságot kellene létre hozni –írta, egy  illusztrált „ gyakorlati bányász szótár” létrehozása céljából…

A bejegyzés trackback címe:

https://banyaszatimuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr6114713473

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tamás Zovits 2019.04.09. 11:11:05

Érdekes írás, de engem zavarnak az ilyenek: "A valóságban, mint a korabeli aktákból kiderül a selmeci bányahivatal ügyvitele egyelőre folytatódott a német nyelvű maradt,..". Nem mint nyelvészt...