A soproni Központi Bányászati Múzeum hivatalos blogja hírekkel, érdekességekkel

Központi Bányászati Múzeum

Várjuk szeretettel a Múzeumok Éjszakáján!

2016. június 16. - Központi Bányászati Múzeum

Bányászatunk a háború után: 1945-1946

1944. novemberében, a II. világháború utolsó hónapjaiban a Filmhíradó az „ ipar nélkülözhetetlen nyersanyagának” nevezte a szenet. A kijelentés nem volt túlzás: még békeidőben is alig volt az életnek olyan szegmense, ahol ne lett volna meghatározó jelentőségű a szén - mint energiaforrás és mint számos iparág nyersanyaga. A háborúban romba döntött ország újjáépítésében a szénbányászat kiemelt fontosságát senki nem kérdőjelezte meg.      

 

Szénfelhasználás az iparban - Filmhíradó 1944.

Az élet megindításához legelsőrendűbb fontosságú a szénellátás” - írta 1945. februrájában Dalnoki Miklós Béla m. kir. Miniszterelnök úrnak a Salgó-Tarjáni Kőszénbánya Rt. ügyvezetősége egy, a Nemzeti Levéltárban fennmaradt fogalmazvány szerint. 

Szénbányászatunk a magyar gazdaság általános állapotához képest viszonylag jó állapotban volt. Ennek okai számosak: egyrészt mivel a háború ideje alatta a bányák hadiüzemnek voltak nyilvánítva, az ott dolgozók a gépek elszállítását többnyire meg tudták akadályozni. Másrészt a létesítmények nagyobb – és szakmai szempontból döntő – része a föld alatt volt, így védve volt sok közvetlen veszélytől.

A „ jó állapot” persze viszonylagos volt: igaz nem bombázták porig az üzemeket, nem szállították el a termelő berendezéseket, de tárnák kerültek víz alá, mert nem volt villany, ami a folyamatos vízemeléshez kellett volna. Sok helyütt kifosztották az anyag-és élelmiszerraktárakat, a bányatelepek kórházait: nem volt gyógyszer, szivattyú, tűzoltó-és biztonsági felszerelés, szerszám, megsemmisültek bányavasutak, rekvirálták az autókat, a lovakat.

A valós újraindításhoz nem volt pénz, ember, anyag, élelmiszer, ruha. Bár a háborús évek alatt a bányászokat, mint hadiüzemi alkalmazottakat nem vonultatták be katonának, azonban százával vitték el őket a háború utolsó hónapjaiban hadimunkára.   

Az egyre növekvő szénhiány miatt a bányászati termelés megindítására 1945. októberétől szénkormánybiztosságot állítottak fel. 1945 és 1947 között a bányászat irányítását ennek ellenére számos konfliktus nehezítette. A legfőbb ok az egyre erősödő Magyar Kommunista Párt, annak előretolt bástyái az üzemi bizottságok és a szakszervezetek tevékenysége volt. Ha óvatosan is – de gyakran bírálta ezt a „kettős hatalmat”  a hivatalos közigazgatás. Az intések azonban aligha befolyásolták a bányászatot egyre inkább befolyása, irányítása alá vonó Magyar Kommunista Pártot.

1945. május elseje tiszteletére meghirdették az első munkaversenyt. Még abban a hónapban a Bányászszakszervezet küldöttgyűlésének határozata az üzemi bizottságok újjászervezését és azoknak a termelésbe és irányításba való „beleszólási” és ellenőrzési jogait határozta el. Ez a döntés a korábban pontos felelősségi körökkel rendelkező bányászatban belső hatalmi konfliktusokat is okozott: a tulajdonosokkal, a bányák korábbi vezetőivel.  

A bányászat számos belső konfliktusa, hatásköri vitái csak nehezítették, de nem akadályozták a bányák újraindítását. 1945-ben ez az ágazat is részesült az ún. iparindítási hitelből, melynek többségét elmaradt bérek kifizetésére fordították. A támogatás azonban megágyazott az államosításnak: az egyre súlyosodó ellátási nehézségek pedig indokot is szolgáltattak.

Első lépésként 1945. decemberében állami kezelésbe vonták a bányákat.

A bányászokkal elhitették: ez az ő javukat szolgálja: a nehéz bányászsors könnyítése csak így biztosítható. Kétségtelenül hoztak olyan döntéseket, amelyek javítottak a bányákban dolgozók helyzetén: a kitermelt szén meghatározott része például nem került forgalomba, ebből olyan cserealapot hoztak létre, melyből az élelmiszer és ruhanemű ellátásukat biztosították. A létszámhiány is csökkent, de sok volt a szakképzetlen munkaerő, a  kitermelt szén mennyisége alig növekedett. Szén nélkül azonban elakadt az ellátás, az újjáépítés, az épp újjáinduló ipari termelés.

A válság megoldására 1946. januárjában meghirdették a széncsatát, melynek kidolgozója Nógrádi Sándor az MLK Iparügyi Minisztériumi képviselője volt. A „széncsata” látványos és heroikus küzdelmeiben a nagyüzemi munkások is részt vettek. dunantulinaplo_1946_03_pages10-10-page-001.jpg

Az Új Dunántúl 1946. márciusi címlapja (Kattintással nagyítható)

Erről tanúskodnak a kor filmhíradói – igaz, ezek csak az elszánt indulást, nem a tényleges munkában való részvételt dokumentálták. A valós munka a szakképzett bányászokra maradt, akik a hősies jelentések ellenére sem tudták a háború előtti évek termelési szintjét elérni. Még mindig hiányzott a munkaerő: télen a mezőgazdaságból "áttereltek” oda dolgozni embereket, azonban ez még ideiglenesen sem jelentett megoldást.

 

MADISZ-ifjak önkéntes bányamunkán - Filmhíradó 1946. 

A széncsata heroikus erőfeszítései mögött már folytak a tárgyalások az végső államosításról. 1946. májusában visszamenőleges – január 1-i – hatállyal el is fogadták azt. Az államosítás azonban nem sokat javított a katasztrofális szénhiányon.

 

A pécsi bányavidék dolgozóinak tömeggyűlése - Filmhíradó 1946.

Tatabányán felavatták a Rákosi Mátyás nevét viselő aknát - Filmhíradó 1946.

Váratlan módon az 1946. augusztus 1-én bejelentett stabilizáció, új pénz és árrendszer megrendítette a bányászok életkörülményeit. Megszűnt a széncsere lehetősége, de a bérkifizetés továbbra sem lett kiszámíthatóbb. Az ipari termékek árát mesterségesen magasan, a szén árát mesterségesen alacsonyan állapították meg. Nem változott a helyzet: a szénhiány a széncsata, a győzelmes jelentések, az államosítás ellenére is katasztrofális maradt.

A forradalom és szabadságharc 60. évfordulójának alkalmából múzeumunk a bányászat 1945 és 1956 októbere közötti korszakának bemutatásával a történelmi események kontinuitásának feltárására tesz kísérletet - több nézőpontból is. Szeretnénk ha az Önök nézőpontját is megjelenne: kérjük írjanak, tegyenek közzé emlékeket, történeteket, fotókat, hiszen a látszólag személytelen gazdaság-és társadalomtörténet egyes eseményei mögött mindig személyes sorsok húzódnak. Címünk: bircher@kbm.hu

1956-2016. - Meséljenek Önök is!

A forradalom és szabadságharc 60. évfordulójának alkalmából múzeumunk a bányászat 1945 és 1956 októbere közötti korszakának bemutatásával a történelmi események kontinuitásának feltárására tesz kísérletet - több nézőpontból is.

Szeretnénk ha az Önök nézőpontját is megjelenne: kérjük írjanak, tegyenek közzé emlékeket, történeteket, fotókat, mert a látszólag személytelen gazdaság-és társadalomtörténet egyes eseményei mögött mindig személyes sorsok húzódnak. (Címünk: bircher@kbm.hu) Ha ezt megértjük, akkor talán megérhetjük azt is, hogy miféle feszültségek, ki nem mondható sérelmek vezettek oda, hogy 1956 októberében a bányászok - a korabeli társadalom látszólagos kivételezettjei - nemcsak hogy csatlakoztak a forradalomhoz, hanem annak sok helyütt alakítói is voltak.

92801.JPG

Zavarba ejtően sokszínű az ötvenes évek magyar bányászatának megítélése nemcsak a gazdaságtörténetben, de a bányászok kollektív emlékezetében is.

A bányászat a rezsim kiemelten fontos iparága volt, a kor kiemelkedő beruházásainak kedvezményezettje. A korszak bányászainak társadalmi hasznosságtudata joggal volt nagy. Látszólag rendben ment minden: heroikus erőfeszítések, olykor emberfeletti teljesítmények, a társadalmi elismertségnek megfelelő bérek és juttatások vannak a megőrzött kép egyik oldalán.

De valós, ha kevésbé ismert is a kép másik oldala, melyet zsarolások, szabotázsperek, irracionális és a hatalom félelmeit tükröző arrogancia és gyanakvás jellemzett. A bányászat áldozata és elszenvedője is volt a kor irracionális gazdaságpolitikájának, a hatalom rövid távú, szakszerűtlen döntéseinek.
49066.JPG

 

Ismét nyitva vagyunk!

Kedves Látogatók! Örömmel értesítjük Önöket, hogy a soproni Központi Bányászati Múzeum március 10-től ismét látogatható. Nyitva tartás: március hónapban 10-16-ig, áprilistól 10-18-ig. 
A majki (oroszlányi) múzeum rendkívüli nyitva tartással márciusban hétvégenként (március 12, 13, 19, 20, 26, 27), valamint március 15-én és 28-án lesz nyitva 10-16 óráig.

Mindenkit szeretettel várunk!

xx-as_szallitoakna_5_2.JPG
27_banyabelso_rekonstrukcio_1.jpeg

Van-e élet bányászat nélkül? - Nemzeti Tehetség Program beszámoló

 logo.jpgA Nemzeti Tehetség Program keretében múzeumunk „Van-e élet bányászat nélkül” címmel 2015. májusában hat témanapot tartott és on-line vetélkedőt rendezett középiskolásoknak. A tehetséggondozó program célja az volt, hogy olyan - a bányászattal kapcsolatos - történelmi, természettudományos ismereteket osszunk meg a résztvevőkkel, melyek a középiskolában megszerezhető tudást komplexebbé teszik. A foglalkozások aktuális kérdéseket is érintettek és problémamegoldó feladatokkal egészültek ki.

A foglalkozások fő témái az alábbiak voltak:

          • A Föld alatti világ

          • Ásványok, kőzetek a mindennapjainkban

          • a Fény évének programjához kapcsolódva a bányavilágítás története, annak technikatörténeti dimenziói

          • Mesélő tárgyak – tárgyakkal tanulni

          • Pénz világa : gazdaság és társadalomtörténeti összefüggések

          • Bányajárás, múzeumlátogatások

A program során készült fotókat az alábbi galériában tekinthetik meg (a képre kattintva galéria nyílik). 

Bányászati tárgyú gyűjtemények hazánkban

bircher_erzsebet_dornyay_bela_muzeum_prez.jpgIdei első blogbejegyzésünket annak szenteljük, hogy kilépjünk a kapunkon és bemutassuk, milyen sokféle bányászati tárgyú gyűjtemény van Magyarországon. Ezek a múzeumok és gyűjtemények évente annyi látogatót vonzanak, mint egy-egy kisebb megye múzeumának látogatószáma.
Fenntartásuk azonban sajátos: jelentős a civil fenntartás, a helyi önkormányzatok szerepvállalása, de vannak fontos magángyűjtemények is. Hazánk bányászati témájú múzeumait fenntartásuk szerinti csoportosításban mutatjuk be - fotókkal. 

Állami fenntartású gyűjtemények

bircher_erzsebet_dornyay_bela_muzeum_prez3.jpg

Állami feladatot ellátó, alapítványi fenntartású múzeumok

Állami feladatot ellátó, alapítványi fenntartású, országos gyűjtőkörű a soproni Központi Bányászati Múzeum, amely a soproni helyszínen kívül Gánton és Oroszlányban tart fenn kiállítóhelyeket. Szintén állami feladatot ellátó, alapítványi működtetésű, országos gyűjtőkörű múzeum a zalaegerszegi Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum. Kiállítóhelyei vannak Bázakerettyén és Lovásziban. 
A képre kattintva galéria nyílik. 

Önkormányzati fenntartású gyűjtemények

Önkormányzati fenntartású, bányászati témájú gyűjtemény található Salgótarjánban, Rudabányán, Telkibányán, Brennbergbányán, Dorogon, Kazáron, Mátranovákon, Mogyorósbányán, Pálházán, Recsken, Szászváron, Borsodnádasdon, Halimbán, Komlón, Ajkán, Tatabányán, Pécsett, Várpalotán, Rózsaszentmártonban. Tekintse meg őket képgalériánkban, amely az alábbi képre kattintva nyílik! 

Civil fenntartású gyűjtemények

Civil fenntartású múzeum működik Miskolc-Mexikóvölgyben (MIKEROBB Kft.), ilyen a Váraljai Bányászattörténeti Gyűjtemény és a Bükkábrányi Bányász Gyűjtemény is. A képre kattintva galéria nyílik. 

Néhány érdekes adat

Végül az alábbi képgalériára kattintva néhány grafikont mutatunk a múzeumok fenntartásáról, illetve néhány fenti múzeum látogatottsági és pénzügyi adatairól. 

Támogasson minket Borbála-napon!

borbala030_1.jpgA Központi Bányászati Múzeum, mely 58 éve a magyar bányászat országos múzeuma, alapítványi fenntartásban működik. Gyűjteményünk, kiállításaink és kiadványaink az őskortól napjainkig mutatják be az egykor európai jelentőségű magyar bányászatot.

Kiemelt fontosságú számunkra az, hogy a gyerekhez, a fiatalokhoz  is közel vigyük ezt a múltat: múzeumi óráink, interaktív kiállításaink szolgálják célunk  megvalósítását.

Kérjük Szent Borbálának, a bányászat védőszentjének ünnepén segítse anyagi támogatásával munkánkat, hogy múltunkat gyerekeink is megismerhessék!

Támogatásukat egyszerűen megtehetik Paypal-en keresztül, vagy közvetlen bankszámlánkra utalhatják át. Számlaszámunk: 10200294-33411299-00000000

Jó szerencsét!

Központi Bányászati Múzeum Alapítvány

Bányászok az 1956-os forradalomban - 2. rész

Az 1956-os forradalomban döntő szerepet kaptak a bányavárosok és a bányászok. Az ötvenes években hazánk fő energiaforrása a bányászott szén volt, így a bányászok sztrájkja alapjaiban rengethette meg az ország üzemeinek működését. A bányászok a sztrájkokon kívül is nagy szerepet játszottak a forradalmi eseményekben. Három részes cikksorozatunk időrendben mutatja be a bányászok részvételét a forradalomban és az azt követő eseményekben. (1. rész, 3. rész)

1956. november 4.

Budapestre benyomulnak a szovjet csapatok és megkezdik a forradalom elfojtását. Egyben országszerte kezdetét veszi a megtorlás is.Tatabányát, Komáromot, Esztergomot, Oroszlányt és Tatát körbeveszik a szovjet csapatok.

054_szovjet_pancelosok_pecsett_a_48-as_teren.jpg

Szovjet páncélosok Pécsett

Több mint kétszázezren hagyják el az országot, köztük csak novemberben 2782 bányász disszidál, ebből 55 bányamérnök. A megyeszékhelyen lakók a bányászrádióból értesülnek a szovjet invázióról. Bár ez eleinte az utolsó töltényig való kitartásra szólít fel, végül tárgyalások kezdődnek a szovjet katonai vezetőkkel. Miskolcra, Pécsre benyomulnak a szovjet csapatok049_szovjet_tankok_miskolcon_az_egyetem_teruleten.jpg

Szovjet tankok Miskolcon, az egyetem területén

A komlói radikálisok kísérletet tesznek a szovjet csapatok megállítására. A Béta-aknai rabokat elbocsátják, az őrök fegyvereit átadják a katonai tanácsnak, a bányászok egy részét felfegyverzik. „Szenet adjatok” címmel a Nógrád Népében a munka felvételére szólítják fel a bányászokat.

057_szovjet_t-54_tipusu_pancelos_tatabanyan.jpg

Szovjet páncélos Tatabányán

November 5.

Hajnalban Pécs-Tettyén szovjet alakulatok megkísérelnek feljutni a Mecsekre, de a felkelők visszaverik a támadást. Végül a szovjetek lezárják a Pécs felől a Mecsekre vezető utakat, majd másnap megkezdik a tisztogatást.

048_a_forradalmi_ifjusag_felhivasa_a_megszallo_szovjet_csapatokhoz.jpg

Orosz Barátaink, ne lőjetek! - A forradalmi magyar ifjúság röplapja

Komlón kézifegyverekkel ellenállók veszik fel a harcot a szovjet csapatokkal, 8 forradalmár holtteste marad a helyszínen. Miskolcon a megyei munkástanács kormányhoz tárgyalni induló 12 tagú küldöttségét letartóztatják. Salgótarjánba ellenállás nélkül vonulnak be a szovjetek.

058_fuggosinpalya_alatt_elhalado_pancelos.jpg

Függősínpálya alatt elhaladó szovjet páncélos

November 6.

Miskolcon a Kádár-kormány támogatására megalakul a megyei Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottság. A bányászok és munkástanácsaik azonban szembeszállnak a megszállókkal és kiszolgálóikkal. Több illegális csoport is szerveződik, hogy szabotázsakciókkal a konszolidációs törekvéseket megakadályozzák. Tevékenységük azonban röplapok terjesztésében merül ki.

 061_a_forradalom_vivmanyai_melletti_helytallasra_es_a_kadar_kormannyal_szembeni_ellenallasra_szolito_roplap.jpg

A forradalom vívmányai melletti helytállásra felszólító röplap

November 7.

A mecseki felkelők kiépítik a vágotpusztai tábort: a 300-350 főre gyarapodott csapatot szakaszokra osztják, megszervezik az őrszolgálatot, megkezdik a nem katonaviselt fiatalok kiképzését.

November 8.

A szovjet csapatok elfoglalják a kővágószőlősi uránbányákat. Nógrád megyében a Forradalmi Tanács kiadja az Új Úton című megyei lapot, amelyben már a meginduló termelésről írnak egyes bányaüzemekben.

064_tiltakozasra_buzdito_hazi_keszitesu_roplap_a_forradalom_bukasa_utani_idoszakbol.jpg

Tiltakozásra buzdító házi készítésű röplap

November 9.

Szovjet csapatok vonulnak be Oroszlányba.

November 10.

A szovjetek második napja lövik a mecseki felkelők feltételezett állásait. A kormány bejelenti a bányászati dolgozók 12 százalékos béremelését.

November 11.

Borsod megyében a bányászat újraindítását nagyban akadályozza, hogy a korábbi bányászalakulatok nagy része elhagyta munkahelyét, a rabokkal pedig sok bányász nem hajlandó együtt dolgozni. Ormosbányán a bányászok éhségsztrájkot kezdenek.

November 12.

Apró Antalt bízzák meg az iparügyek vezetésével, egyben a bányászatot ő felügyeli. Erre azért volt szükség, mert a november 4-én alakult Kádár-kormányban nem osztották ki a bányaügyi tárcát. Szovjet és karhatalmista egységek több ponton támadják a mecseki felkelőket. A rajtaütéseket követően számos felkelő a hazatérés mellett dönt, a csoport létszáma kb. 200 főre apad.

November 13.

Miskolcon és Ózdon nagygyűlést tartanak, ahol a tömeg 16 pontban foglalja össze követeléseit. Eszerint nem ismerik el a Kádár-kormányt, követelik a szovjet csapatok azonnali kivonását, a letartóztatottak szabadon bocsátását, a többpártrendszert és szabad választások megtartását. Követeléseiket azzal juttatják el a kormányhoz, hogy azok nem teljesítése esetén folytatják a sztrájkot.

November 14.

Megkezdődik a munkástanács tagok és sztrájkőrök letartóztatása Komárom megyében, emiatt egyre élesebb tiltakozások fogalmazódnak meg. Elkezdődik a munkabeszüntetés Borsod megye bányáiban, ami napokig tart. Ekkor történik a „Mecseki Láthatatlanok” néven ismertté vált fegyveres ellenállók legnagyobb akciója, a pécsváradi rajtaütés. Szovjet csapatok ismét bevonulnak Salgótarjánba, lefegyverzik a rendőrséget.

063_hazi_keszitesu_falragasz_a_forradalom_elfojtasa_utani_idokbol.jpg

Házi készítésű falragasz a forradalom leverését követő időkből

November 15.

Borsod megyében a karhatalom a bányaüzemi nemzetőrség lefegyverzésére tesz kísérletet, kisebb lövöldözés alakul ki.

November 16.

A mecseki felkelők a csoport feloszlatása mellett döntenek. A csoport egy része, 58 ember az emigrálást választja, fegyveresen indulnak el Nyugat felé. A szovjetek az összes Mecsekre vezető utat ellenőrzésük alatt tartják, de a „láthatatlanoknak” sikerül átcsúszniuk a gyűrűn.

November 17.

A pécsi Szénbányászati Tröszt küldöttsége a kormánnyal gazdasági követeléseikről és politikai kérdésekről tárgyal.

November 18.

Nagygyűlést szerveznek Miskolcon, amin részt vesznek a megye bányáinak képviselői. A gyűlésen elhatározzák, hogy a bányák küldötteket küldenek a kormányhoz a szovjet csapatok azonnali kivonásának követelésével.

065_tuntetesre_felhivo_hazi_keszitesu_roplap.jpg

Tüntetésre hívó, házi készítésű röplap

November 19.

A Pécsi Szénbányászati Tröszt küldöttsége 2 ezres nagygyűlésen számol be a bányászoknak a budapesti tárgyalás eredményéről. A bányászok elhatározzák, hogy amíg jogszabály nem garantálja a sztrájkjogot, addig nem veszik fel a munkát.

November 20.

A Mecsekben befejeződik a fegyveres ellenállás. A Tatabányai Szénbányászati Tröszt munkástanácsa a pécsiekkel, komlóiakkal és közép-dunántúliakkal egyeztetve kidolgozza a Kádár-kormány elé terjesztendő követeléseiket. A bányászsztrájk folytatódik.

Cikkünk 1956 további eseményeivel erre folytatódik.

Bányászok az 1956-os forradalomban - 1. rész

Az 1956-os forradalomban döntő szerepet kaptak a bányavárosok és a bányászok. Az ötvenes években hazánk fő energiaforrása a bányászott szén volt, így a bányászok sztrájkja alapjaiban rengethette meg az ország üzemeinek működését. A bányászok a sztrájkokon kívül is nagy szerepet játszottak a forradalmi eseményekben. Három részes cikksorozatunk időrendben mutatja be a bányászok részvételét a forradalomban és az azt követő eseményekben. (2. rész, 3. rész)

1956. október 23.

Az országban több helyütt nagygyűlést tartanak az esti órákban a MEFESZ helyi szervezetei, ahol felolvassák követeléseiket. Ezek a követelések nagyban hozzájárulnak a forradalom politikai arculatához. Független, semleges, demokratikus Magyarországot, a szovjet csapatok kivonását követelik.

Október 24. 

A bányavidékeken még mindenütt rendben felveszik a munkát. A megyei lapok és a rádió arról számolnak be, hogy a sztrájkra buzdítókkal szemben a bányászok nem engednek a fasiszta provokációnak. Ugyanakkor Komárom megyében, Csolnokon az ott bányamunkát végző rabok beszüntetik a munkát és szabadon bocsátásukat követelik. Pécsett elkezdődik a vállalati munkástanácsok megalakulása: ezen a napon alakul munkástanács a Pécsi Szénbányászati Trösztnél.

Október 25.

Az esztergomi Bányagépészeti Technikum diákjai leverik a városházáról a vörös csillagot. A csolnoki rabtáborban folytatódik a sztrájk. Ajkán az esti órákban tüntetést szerveznek, amelyhez csatlakoznak a műszakról feljövő bányászok is. Pécsett is tüntetnek, és a demonstrációhoz az uránbányászok is csatlakoznak: a növekvő tömeg a helyi ÁVH ellen nyomul. Miskolcon megalakul a városi sztrájkbizottság, amely megyei munkástanáccsá alakul. Utóbbi határozatot hoz arról, hogy a bányák nem vehetnek részt a sztrájkban. 

004_tuntetes_miskolcon_oktober_25.jpg

Tüntetés Miskolcon, 1956. okt. 25. 

Október 26.

Dorogon leáll a bánya, az erőmű kivételével minden üzem sztrájkol. A bányászati munkára kivezényelt katonák a bányászokkal együtt Esztergomban tüntetnek.

Tatabányán budapesti fiatalok röplapokat szórnak a bányánál, letartóztatja őket a rendőrség. Többek között az ő szabadon bocsátásukat követelik az egyre nagyobb számú tüntetők. Tüntetők jelennek meg a X. aknai rabtábornál is, ahol a rabokat szabadon bocsátják. A tüntetők egy része felfegyverkezve Budapest felé indul gépkocsikon. A konvojt Budakeszinél katonák próbálják megállítani, több halálos áldozattal. A Budapestre jutók közül sokan a Széna téri felkelőcsoporthoz csatlakoznak. 

Oroszlányban a rabtáborban a rabok megtagadják a munkát és megpróbálnak kitörni, ám az őrség közéjük lövet - az eredmény három halálos áldozat. Az események hatására tüntetés szerveződik, ami a XVIII. aknához vonul. A rabokat végül kiengedik. Pécsett a pécsbányatelepi munkástanács a szovjet csapatok kivonását követeli.

020_nagy_imre_radiouzenete_a_pecsi_banyaszokhoz.jpg

A pécsbányai munkástanács követelései és Nagy Imre rádióüzenete a pécsi bányászoknak

A komlói munkástanácsot újraválasztják. Sor kerül az első nagyszabású tömegmegmozdulásra: a rendőrség könnygázt vet be a kövekkel, téglákkal dobálózó tüntetők ellen - egy vájár meghal. A Béta-aknán dolgozó politikai foglyok kiszabadítását a katonaság segítségével megakadályozzák. 

Miskolcról különféle útvonalakon fiatalok indulnak Budapestre – közülük többet a munkástanács beavatkozása ellenére letartóztatnak. Ennek hírére a megyei rendőrkapitányság előtt tömeg gyűlik össze, bár a fiatalokat addigra kiengedik a börtönből. A tömeg azonban nem hisz a rendőri tájékoztatásnak, nekilódul a bejáratnak, és az ott lévő őr riasztólövését a többiek tűzparancsnak értelmezve lőnek. A sortűznek 16 halálos áldozata van. 

015_lincseles_a_zenepalota_elott_miskolcon_oktober_26.jpg

Lincselés a Zenelapota előtt Miskolcon 1956. okt. 26. 

Ormosbányán megalakul az Ideiglenes Munkástanács: követeléseik előterjesztésére Miskolcra küldöttséget indítanak. Amikor elterjed a híre, hogy Miskolcon letartóztatások voltak, valamennyien elindulnak Miskolcra különvonattal. Útközben csatlakoznak a rudabányai bányászok is. Miskolcon értesülnek a sortűzről, ezért az ÁVH Zsolnai kapuban lévő főosztálya felé indulnak. Mire az első bányászok megérkeznek, már megtörténik az első lincselés: Gáti Gyula őrnagyot súlyosan bántalmazzák, élettelen testét a Zenepalota előtti szovjet emlékműre akasztják. A bányászokkal megerősödött tömeg betöri az épület kapuit. A bányászok átkutatják az épületet, de nem találják a letartóztatott diákokat. A tévedést belátva a még ott lévő rendőrtiszteket próbálják menteni: bányászruhába öltöztetik őket, majd gépkocsival a feldühödött tömeg elől a megyei börtön falai mögé mentik át őket.

Október 27.

Tatabányán megalakul a forradalmi tanács, amelynek központja a bányászrádióban van. Solymos Mihály főmérnők rendelkezésére a trösztnél felmérik a szénszükségleteket. Több hazai bányavárosban folytatódnak a tüntetések, sorra alakulnak a forradalmi szervek az egyes bányaüzemeknél. Salgótarjánban a tüntető tömeg ledönti a szovjet emlékművet.

023_a_szovjet_emlekmu_lerombolasa_salgotarjanban.jpg

A szovjet emlékmű ledöntése Salgótarjánban

Október 28.

Tatabányán az üzemek ideiglenes munkástanácsai 16 pontos követeléscsomagot fogalmaznak meg. Csolnokon a rabok ígéretet kapnak szabadon bocsátásukra. Gál István, a tatabányai trösztigazgató a minimális ellátás érdekében munkára szólítja fel a bányászokat. A felszólításokat röplapokon, helikopterről szórják le. Az akció miatt letartóztatják, majd Solymos közeműködésére kiengedik. A bányászok ragaszkodnak ahhoz, hogy a munka felvételének feltétele a 16 pont teljesítése, amelyet eljuttatnak a kormányhoz, addig csak a legszükségesebb mennyiségű szenet hajlandóak kitermelni.

025_a_forradalmi_szervek_megalakulasa_az_egyes_banyauzemeknel_1956-ban_terkep.jpg

A termelés visszaesése miatt a Borsodi Rádión keresztül a megyei munkástanács is felhívással fordul a bányászokhoz, hangsúlyozva, hogy az ellátás biztonsága érdekében az általános sztrájk nem vonatkozik a bányászokra. Ennek hatására nő a termelés.

Október 29.

Csolnokon megkezdődik a rabok szabadon bocsátása. Radikális borsodi-ormosbányai bányászokból álló küldöttség indul Nyíregyházára, Hatvanba és Debrecenbe, hogy ott meggyőződjenek arról, hogy a szovjet csapatok valóban kivonultak-e az országból. 

030_a_szovjet_csapatok_kivonasat_kovetelo_felhivas.jpg

Október 30.

Üzemi értekezletet tartanak a széntermelés újraindításáról a Tatabányai Szénbányászati Trösztben. Megállapodnak a munka részleges felvételéről, fenntartva azonban a teljes leállás lehetőségét, ha a kormány nem teljesíti a követeléseiket. Salgótarjánban megalakítják a Nógrád Megyei Nemzeti Bizottságot, amely dönt az általános sztrájk meghirdetéséről.

031_sztrajkfelhivas.jpg

Október 31.

A pécsi munkástanácsok közös nagygyűlésén egyeztetnek a szükséges szénmennyiség biztonságáról. Döntésük értelmében a szovjet csapatok kivonásáig csak a kórházak és a lakosság, illetve szükség esetén a fővárosi rászorulók számára termelnek szenet. Az aknák és kolóniák védelmében követelés fogalmazódik meg a „bányász század” vagy más néven munkászászlóalj felállítására. 100-150 bányászt fel is fegyvereznek.

039_a_pecsvideki_banyasz_szovetseg_budapest_lakoinak_cimzett_roplapja.jpg

A Pécsvidéki Bányász Szövetség Budapest lakóinak címzett röplapja

A Nógrád Népe közli a sztrájk beszüntetésének feltételeit: eszerint Nógrád megye addig sztrájkol, amíg az orosz csapatok el nem hagyják az országot.

035_banyaszok_sztrajkfelhivasa.jpg

Tatai, Dorogi, Tokodi bányászok sztrájkra szólító röplapja

November 1.

Kádár János bejelenti az MDP megszűnését, az MSZMP megalakulását.

November 2.

Tatabányán megkezdődik a széntermelés normalizálása, a dorogi munkástanács is határozatot hoz a sztrájk befejezéséről. A Borsod Megyei Munkástanács bizalmat szavaz a kormánynak, határozatot hoznak a munka november 5-től való felvételéről.

November 3.

A tokod-altárói munkástanács bejelenti a sztrájk befejezését. Több munkástanács a részleges sztrájk fenntartása mellett dönt. Megalakul a Munkás-Paraszt Forradalmi Kormány, amely a Szovjetunióhoz fordul segítségért.

November 4.

Budapestre benyomulnak a szovjet csapatok és megkezdik a forradalom elfojtását. Egyben országszerte kezdetét veszi a megtorlás is.

 044_fegyveres_felkelok_budapesten_a_koruton.jpg

Fegyveres felkelők Budapesten a körúton

Cikkünk 2. részét itt olvashatja.