A soproni Központi Bányászati Múzeum hivatalos blogja hírekkel, érdekességekkel

Központi Bányászati Múzeum

Központi Bányászati Múzeum

Wichura: Merényi táj

2017. november 04. - Központi Bányászati Múzeum

A festmény az Iglóhoz közeli szepességi bányaváros, Merény egyik mély völgyében futó patakjára telepített zúzókat és hámorokat ábrázolja madártávlatból. A Merény elnevezés csak rövid ideig élt, mivel egykori német nevét, a Wagendrüsselt csak 1887-ben magyarították Merényre. A trianoni béke után pedig Csehszlovákiában már a Nálepkovo nevet viselte. A 18-19. században jelentős vasbányászatáról és kohászatáról ismert.

1969_364_1_wichura_merenyi_taj_foto_barany.jpg

A táj jellegzetesen felvidéki, hegyes, sziklás, vadregényes, ami az ércbányászat sajátos földrajzi környezetének nevezhető. A Gölnic patak völgyét láthatjuk, ahol a nagy szintkülönbségek jellemzőek. A folyóvíz még ebben az időben is a bányászat éltető ereje, fontos energiaforrása volt. A kép előterében két beszélgető bányász is megjelenik, talán terepbejárást, bányászati kutatást végző bányatisztek. Korabeli bányászruhában vannak. Egyikük bányainget, a másik grubent hord. A korra jellemzően mindkettő viseli a jellegzetes bányász munkavédelmi ruhadarabot, a farbőrt.

Az alkotóról keveset tudunk. A festmény szignálására biztosan tudunk támaszkodni, s ezen egyértelműen jelenik meg a Wichura név, az 1842-es évszámmal egyetemben. Bizonyára helyi, szepesi mesterről van szó, aki megfestette szűkebb hazája egyik érdekes vidékét.

Szemán

 

A bejegyzés trackback címe:

https://banyaszatimuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr10013174194

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása