A kérdést akár úgy is folytathatjuk: miért volt úttörő tett Magyarországon műszaki múzeumot alapítani az 1950-es években? A válasz egyszerű: mert nem volt ilyen.
A mezőgazdaság és a közlekedés múltját gyűjtő, s őrző múzeumok a Millenniumi Kiállítás anyagára támaszkodva természetesen működtek, de sem a 19. században, sem a 20. század első felében nem fordult a figyelem az egyre jelentősebbé váló nagyipar felé, nem volt szándék az ipari múlt megőrzésére, nem folytak kutatások az ipari fejlődés társadalmi következményeiről. Néhány, jó szándékú kezdeményezés – melyek különböző okokból hamvukba holtak – után, az 1950-es évek elején indult meg újra a mozgolódás: meg kellene őrizni a magyar ipar emlékeit.
Urikány Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Pavilonja
Ennek a mozgalomnak volt az egyik élharcosa Dr. Faller Jenő, aki egy, 1960-as keltezésű írásában arról szólt, hogy a bányászat – s tegyük hozzá minden tudás – múltja hatalmas erőforrás. Csak az képes értékelni a saját munkáját objektíven, aki végig tud tekinteni szakmája fejlődéstörténetén, amihez nem csak egy-egy szakma műszaki-története, de társadalom-és kultúrtörténeti jelentősége is hozzá tartozik.
Az 1950-es évek politikai kurzusának, a „vas –és acél országának” credójában központi szerepet játszott a bányászat és a kohászat. Bár az I. Világháború után csaknem valamennyi európai jelentőségű bányászattal bíró régiónkat elveszettük, ám a szakma jelentősége nem csökkent. A II. Világháborút követő újjáépítés, majd az erőszakos iparosítás éveiben azt senki nem vonhatta kétségbe, hogy az ország nem működhetne a bányászata nélkül.
Ebből a megkerülhetetlen pozícióból vetődött fel ismét a műszaki múzeumok alapításának szükségessége, különös tekintettel a bányászmúltat bemutató múzeum fontosságára. Már 1952-ben elfogadott a Magyar Tudományos Akadémia a tárgyra vonatkozó állásfoglalást, de a körülmények úgy hozták, hogy még öt évet kellett várni az első műszaki múzeum, a soproni Központi Bányászati Múzeum megnyitására. Ahhoz, hogy ennek jelentőségét megérthessük, álljon itt egy adat: az Országos Műszaki Múzeumot, csak évekkel később alapították, állandó kiállítás nélkül.
Egyszóval a Központi Bányászati Múzeummal áttörték a hagyományos múzeumi kereteket, beemelték a munka világát az addig főként köztörténettel, művészetekkel foglalkozó falak közé.
