A gőz feszítő erejével már az ókori görögök tisztában voltak, ennek az energiaforrásnak az iparban történő felhasználására azonban először az angol ipari forradalom időszakában, a XVII-XVIII. század fordulóján került sor. A tűzgép ugyan még nem volt elég kiforrott találmány, de már működőképesnek bizonyult. Feltalálása Thomas Savery, tökéletesítése Newcomen nevéhez fűződik. Már a gép eredeti célja is a bányavíz kiszivattyúzása volt. 

Múzeumunk egyik legszebb, s részben működő 1:5 méretarányú modellje (lent) Delius Traugott Kristóf 1773-as bánya-műveléstani könyvének metszete (fent) alapján készült. 

A magyar bányaművelésben használt első tűzgép (gőzgép) története az egyik pórul járt befektető, Bél Mátyás leírásában.

… Volt akkor Bécsben egy bizonyos angol úriember, akinek Potter volt a neve, és aki atyjától tanulván meg azt, magával hozta a földalatti vizeknek a mély aknából tűz segítségével és hatalmas csövön át történő kiszivattyúzásának tudományát…

.. A gépezet tehát,amelyet a besztercebányai kohókban öntöttek és kovácsoltak ki rendkívüli pontossággal a munkások, s végül – ha jól emlékszünk – az 1722. esztendőben odaszállították ahhoz a régi aknához, amelyről beszéltünk, s ott csodával határos módon sikeres eredménnyel  működni kezdett. Akkora víztömeget emelt ki ugyanis minden merítéssel, hogy aki nem látta saját szemeivel, aligha volt képes felfogni. De mivel a földalatti  vízfelfakadások állandóak voltak, a gépezet rövid idő alatt eltört, a víz könnyen a korábbi magasságokig növekedett az aknában.. Azt mondhatnánk: mintha Sisyphus szikláját akarta volna felgörgetni a hegyre nagy iparkodással az erre a célra alakult társaság, hiszen a víztömeg, amelyet több heti időtartam alatt kiemeltek a földalatti tóból, már egy rövid munkaszünet alatt is visszatért oda.

A munkások lelkesedésével együtt növekedett közben a hatalmas jövedelmekben való reménykedés vagy bizalom is: igen sokan voltak olyanok, akik óriási pénzösszegeken vásároltak meg igen kicsi részesedést. … De később, amikor úgy látták azok, akik beléptek a társaságba, hogy megcsalatkoztak reményeikben és sem a költségeknek nem szakad vége, sem pedig a törékenyebb teléreknek nem mutatkoznak biztos ismertetőjegyei, sőt ellenkezőleg: ama régi feljegyzések is gyászos jövőt jósoltak – akkor oda vezettek a számítások, hogy a munkát félbehagyják és ha lehetséges , másutt helyezik üzembe ezt a hatalmas és költséges gépezetet.

Úgy emlékezünk, hogy mindez az 1729. esztendőben történt – azután, hogy ha szűken számoljuk is a kiadásokat, százharmincezer forintot emésztett  fel a kísérlet. És a munka megszakadása mekkora kárvallásokat okozott a város lakóinak, azt könnyű kiköveztetni..   

„ Tantae molis erat” (Ilyen hatalmas volt) - írták róla. 

„Ó, bárcsak ne lett volna…” jegyzi meg Bél Mátyás az 1735 és 1742 között latin nyelven megjelent Notitia  Hungariae novae historico- geographica című országleírásában, a bányavárosokról, közelebbről Újbánya leírásának lábjegyzetében.