A forradalom és szabadságharc 60. évfordulójának alkalmából múzeumunk a bányászat 1945 és 1956 októbere közötti korszakának bemutatásával a történelmi események kontinuitásának feltárására tesz kísérletet - több nézőpontból is.

Szeretnénk ha az Önök nézőpontját is megjelenne: kérjük írjanak, tegyenek közzé emlékeket, történeteket, fotókat, mert a látszólag személytelen gazdaság-és társadalomtörténet egyes eseményei mögött mindig személyes sorsok húzódnak. (Címünk: bircher@kbm.hu) Ha ezt megértjük, akkor talán megérhetjük azt is, hogy miféle feszültségek, ki nem mondható sérelmek vezettek oda, hogy 1956 októberében a bányászok - a korabeli társadalom látszólagos kivételezettjei - nemcsak hogy csatlakoztak a forradalomhoz, hanem annak sok helyütt alakítói is voltak.

Zavarba ejtően sokszínű az ötvenes évek magyar bányászatának megítélése nemcsak a gazdaságtörténetben, de a bányászok kollektív emlékezetében is.

A bányászat a rezsim kiemelten fontos iparága volt, a kor kiemelkedő beruházásainak kedvezményezettje. A korszak bányászainak társadalmi hasznosságtudata joggal volt nagy. Látszólag rendben ment minden: heroikus erőfeszítések, olykor emberfeletti teljesítmények, a társadalmi elismertségnek megfelelő bérek és juttatások vannak a megőrzött kép egyik oldalán.

De valós, ha kevésbé ismert is a kép másik oldala, melyet zsarolások, szabotázsperek, irracionális és a hatalom félelmeit tükröző arrogancia és gyanakvás jellemzett. A bányászat áldozata és elszenvedője is volt a kor irracionális gazdaságpolitikájának, a hatalom rövid távú, szakszerűtlen döntéseinek.